Maybe tomorrow I'll find my way



Stereophonics - Maybe Tomorrow

Meghalt Döncike... Úgy hívtuk a nagyobbik kutyakölyköt. A kis buta átdugta a fejét a kerítésen és egy nagy kaukázusi megölte :(( milyen rövid az élet...
Brassóból hazajövet a vonaton P.-vel épp az érték elvesztéséről beszéltünk. Neki egyszer félig leégett a lakása. Én el se tudnám képzelni, mi lenne, ha elveszteném a házam, ahol felnőttem s a sok kis tárgy, az ágy, a képek, a könyvek, a ruhák, amiket mind annyira szeretek nem lennének... Meg arról is beszéltünk, hogy dolgozzuk fel, ha egy szeretett személyt veszítünk el, stb. Nem is tudom elképzelni... Jobb ha nem is.

A murit Döncike... Aşa chemam puişorul mai mare de câine. Prostiorul şi-a strecurat capul prin gard şi l-a omorât un câine mare caucazian :(( ce scurtă-i viaţa...
În drum spre casă din Braşov tocmai vorbeam cu P. despre pierderea unui lucru valoros. Odata i-a ars pe jumătate apartamentul. Eu nici n-aş putea să-mi imaginez să-mi pierd casa în care am crescut şi toate obiectele mici, patul, pozele, cărţile, hainele pe care le iubesc aşa de mult n-ar mai fi... Am vorbit şi despre cum trecem peste pierderea unei persoane iubite, etc. Nu pot să-mi imaginez... Mai bine nici n-o fac.

Döncike died... That's how we named the bigger puppy. The little silly put his head through a fence and a big caucasian dog killed it :(( life's so short...
On the way home from Braşov we were just talking to P. about losing something dear. Half of his apartment burned down once. I couldn't imagine losing the house I grew up in and all the little things, the bed, the photos, the books, the clothes I love so much wouldn't be no more... We also talked about how we get through losing a beloved, and such. I can't imagine... I'd rather not.

3 comments:

  1. Furcsa állat az ember. Feldolgozza. Mert nem lehet élni minden elvesztett személy, dolog stb. első fájdalmának terhével. S az életösztön mindenek fölötti. Persze Döncike ezt nem tudta, vagy alig tudta. No de ő is, akárcsak más, akit/amit elveszítettünk, bennünk él tovább.Beszélünk róluk, emlékezünk rájuk, érzéseket hagytak és támasztanak bennünk. Valóban jó ilyenkor, ha az ember nem oly "földhözragadt", s több világban gondolkodik. (Döncikét ma megszidták "odafenn", amikor megérkezett, mert akkora dörgés-villámlás volt, s szélfúvás, valahol biztos eső is, hogy csak na. Kapott szegény, amiért átdugta a kíváncsi orrát a kerítésen, s nem vigyázott.)
    Na de most már onnan vigyáz Karamella/Rebekára és a többi kis döncikére Ribizli feszülő pocakjában :)
    Puszi és ne szomorkodjunk
    Nénutzi

    ReplyDelete
  2. koszi. az az igazsag, hogy inkabb "gyokereket" probaltam novelni, mint szarnyakat. azaz kotodom, szeretem a stabilitast, a mostani eletem s mindent benne. de ugyanakkor ki akarom probalni a "repulest" is :)) lasd Franciaorszag. elobb vagy utobb. Oh, nagyon kar, hogy meghalt Doncike... de legalabb elt, tudod. akkor is, ha kicsit. de amig elt, nagyon szerettuk. es ez megnyugtat.
    puszi

    ReplyDelete
  3. es biztos ezentul is fogjatok:)

    ReplyDelete

Comment as: you can choose Anonymus, Name/URL(you don't need an URL, you can just type in your name!) or you can sign in to a blogger account. Thank you! :)