update


Múlt pénteken voltam buliba a cseheknél - nagyon szép házat bérelnek 6an (3 szoba s egy naaagy nappali). Ittam s táncoltam. Hm. De valójában az volt csodálatos, hogy láttam igazi spanyolokat táncolni! Vagyis ez nem egy film, ezek igazi spanyolok! S nemcsak ők, mindenki más és más országból került ide, és ennek ellenére jól szót értünk. Mindenki nagyon kedves volt, főleg a házigazdák, a csehek :)


Tegnap megint elmentem ugyanabba a buliba, de rossz kedvem volt. Néha... akármennyire kívánnám hogy sikeres szociális lény legyek, nem megy. Nem tudok kiengedni, kinyílni. Akkor se, ha megiszom két pohár martinit. Hát tegnap az alkoholnak annyi hatása volt, hogy nagyon elálmosodtam. :D Meg nem is táncolt senki. És végül haza is jöttem s elaludtam.


Múlt héten... Vasárnap voltunk megint a tengerparton – izé, óceán – ez egyszer csapatostul (a lakótársakkal), csomót fociztunk és egyet úsztam is az Óceánban!!! :D
Hétfőn volt egy francia nyelvvizsga. Kicsit becsináltunk, mert a haladó szintű tanár eléggé durvának tűnik. És hát ettől a vizsgától függ melyik szintre fognak helyezni egész félévben a francia segítő kurzuson. A haladók hetente csak két órát kell járjanak, a középső szint meg négy órát. Viszont a középső szinten ugyanaz a kedves tanárnő tanít, akivel voltunk most szeptemberben. Tehát lehet még jobb 4 órát járni, de nyugodtan :D Aztán remélem kiderül, melyik szinthez tartozom.


Kedden elmentünk az elsőévesek megnyitójára, megismertünk egy-két tanárt, bemutatkozunk az igazgatónőnek és azt mondta elér csütörtökön jönni, a harmadévesek megnyitójára. El is mentünk, ám kiderült hogy egy tanár segítségével ki kell válasszuk a tantárgyainkat és... Ne tudd meg mennyit járkáltunk hogy megtaláljunk mindent. Mindegy. Amúgy is világos, hogy mindenért hülyére kell kínlódd magad, hogy kijöjjön :D Viszont a tanárok mind véééégtelenül kedvesek és segítőkészek!!! Még a titkárnénik is: nem néznek úgy rád mint egy zavaró alsóbbrendű lényre, hanem mindig mosolyognak és segítenek! A helyzet így néz ki: jövő héten elmegyünk minél több kurzusra ami érdekel és majd utána leszögezzük, hogy mire tudunk elmenni (órarend és nehézség szempontjából). Tehát nagyba tervezgetem az időbeosztást :D


Szerda is egy csodálatos nap volt :) Akkor volt a tömegszállítás napja, tehát egész nap lehetett buszozni egyetlen 1 eurós jeggyel. S mi a szép Lorient-ben? Hogy az óceán partján van és - létezik hajó-busz!!! Tehát 4-szer hajókáztunk azon a napon! Port de Peche-ból Port Louis-ba s vissza, majd Port de Plaisance-ból Locmiquelic-be s vissza. Alaposan kihasználtuk a lehetőséget s csomót sétáltunk 3an: Roxana, Tatiana meg én. Hálistennek gyönyörű idő van már régóta. Ma is sétáltunk egy nagyot a Le Ter folyó partján a lakótársakkal.
pusssz

. . . o o o O O O o o o . . .


Vinerea trecută am fost la o petrecere la cehi – ei închiriază o casă foarte frumoasă 6 persoane (3 camere şi o cameră de zi maaare). Am băut şi-am dansat. Hm. Dar de fapt partea minunată a fost că am văzut spanioli adevăraţi dansând! Adică ăsta nu-i un film, ăştia sunt spanioli adevăraţi! Şi nu numai ei, toţi am ajuns aici din diferite ţări şi totuşi ne înţelegem. Toată lumea a fost foarte drăguţă, mai ales gazdele, cehii :)


Ieri m-am dus iar la aceeaşi petrecere, dar nu m-am simţit bine. Uneori… oricât de mult aş vrea să fiu o fiinţă sociabilă de succes, nu merge. Nu pot să-mi dau drumul, să mă deschid. Nici dacă beau două pahare de martini. Păi ieri alcoolul a avut un singur efect asupra mea: am devenit extrem de somnoroasă. :D Şi nici nu dansa nimeni. Şi într-un sfârşit am venit acasă şi-am adormit.


Săptămâna trecută… Duminică am fost iar la mare – uhh ocean – de data asta cu toată trupa (colocatarii), am jucat fotbal şi am şi înotat în Ocean!!! :D Luni am avut un examen de franceză. Ne-am cam pişat pe noi, fiindcă proful de nivel avansat pare destul de dur. Şi în funcţie de examenul acesta vom fi repartizaţi pe diferite niveluri pe tot semestrul la cursul de franceză pentru străini. Avansaţii vor trebui să meargă doar două ore pe săptămână, cei la nivelul mediu patru ore. Însă acolo predă aceeaşi profă drăguţă, care ne-a predat acum în septembrie. Deci poate e mai bine să înveţi 4 ore, dar mai liniştit :D Apoi sper că voi afla la care nivel sunt.


Marţi ne-am dus la deschiderea anului universitar pentru cei din anul I, am văzut câţiva profi, ne-am prezentat directoarei şi ne-a zis că ajunge să venim joi, la deschiderea celor de anul III. Ne-am şi dus, dar am aflat că tre’ să ne alegem materiile cu ajutorul unui profesor şi… Vai cât a trebuit să ne plimbăm ca să găsim tot ce ne trebuie. Woteva. Oricum e clar că tre’ să te chinui ca să iasă ceva :D Însă profii sunt toţi foaaaaaarte drăguţi si săritori!!! Chiar şi secretarele: nu se uită la tine ca la o fiinţă inferioară care le deranjează ci zâmbesc mereu şi te ajută! Situaţia e următoarea: săptămâna viitoare ne vom duce la cât mai multe cursuri care ne interesează şi apoi vom stabili la ce putem să mergem (în funcţie de orar şi dificultate). Deci tocmai îmi plănuiesc orarul :D


Şi miercuri a fost o zi minunată :) Atunci a fost ziua transportului public, deci toată ziua puteai să mergi cu autobuzul cu un singur bilet de 1€. Şi ce e frumos în Lorient? Că e la ocean şi există vapor-buz!!! Deci în ziua aceea ne-am plimbat cu vaporul de 4 ori! Din Port de Peche în Port Louis şi înapoi, apoi din Port de Plaisance în Locmiquelic şi-napoi. Am profitat de ocazie şi ne-am plimbat mult noi trei: Roxana, Tatiana şi eu. Slavă Domnului vremea e minunată de mult timp. Şi azi am făcut o mare plimbare în jurul râului Le Ter cu colocatarii.

pup


kreatív blogger-díj

Hát ez egy nagyon kellemes meglepetés, nem is tudtam, hogy létezik ilyesmi! Ezt szeretem az internetben, ki lehet találni akármit, és ha az embereknek tetszik, átveszik és továbbadják :D

Azaz Tivadartól kaptam egy virtuális "kreatív blogger" díjat, köszönöm szépen :)

Továbbadom a következő személyeknek:



Laura

Eszter

Gombóc



A felhívás szövege:
1. Pakold ki a versenyt a bejegyzés címébe!
2. Linkeld annak a blogját, akitől kaptad (ha több is van neki, akkor azt, amelyiken a díjról írt)!
3. Jelölj öt blogot (azaz bloggert/bloggerinát), és linkeld őket!
4. Hagyj nekik üzenetet arról, hogy jelölted őket!
5. Írd le ezt az öt szabályt.

levelezés - corespondenţă


2008. 09. 02, kedd
Hát eddig volt párszor balszerencsénk, de annál több szerencsénk!
Most minden rendben. Jó kicsi városka, nagyon tetszik.
Majd fogok feltenni képeket, ha majd feltöltöm a laptopot. Tegnap csomót gyalogoltunk Párizsban :D Ma meg vonatoztunk, esőben kerestük a szállást, délutánra meg gyönyörű idő lett!
Puszillak, nagyon szeretnék otthon lenni, ugye, mert ott van biztos szállás, biztos kaja... Eléggé rázós volt ez a két nap. De most oké. Holnap kezdjük keresni a másik, biztos szállást. S akkor még írok sztem. Most muszáj egyet pihenjek valahogy. :D


2008. 09. 04, csütörtök
Most épp a könyvtárba ültünk be internetezni ebéd után, ilyenkor a fű se nő egész Franciaországban, mert mindenki ebédel. Mi is az egyetemi étkezdében eszünk, ez a legolcsóbb megoldás. De mikor elkezdődik az egyetem, NAGYON tele lesz... Ma megengedték hogy használjunk egy telefont az egyetemen és így rémelem hamarosan kapunk szállást is... Aztán lesz még bőven intéznivaló. De kialakul. Ma reggel nagyot zuhogott pont amikor jöttünk, alaposan megáztunk ernyővel is, azóta meg süt a nap. Itt Lorient-ben van meg egy román lány s ma megismertem egy magyar lányt is (s kell legyen egy fiú is). Lesz majd egy francia diák aki segíteni fog nekem egész évben, mert beléptem egy jó diákszervezetbe :) [közben kaptunk szállást és elköltöztünk]

2008. 09. 05, péntek
Sajnos nem lesz már sok alkalmam netezni, mert a szálláson nincs internet. De lehet 15-e után mar lesz diákigazolványom, akkor majd könnyebben netezek vaegy diákszervezetnél. Mert most a könyvtárban vagyok (ezért nem tudok messengerezni se) és csendben kell ülni, nincs is hangszóró, stb. Hétvégén pedig szó sem lehet róla, mert itt minden zárva van.
Ma írjuk alá a szerződést a tulajjal, kifizetjük a garanciát (amit a végén visszaad, ha nem törünk össze semmit) és majd később a bért. (mikor majd kiveszem a pénzt a bankkártyámról, azt mondta, úgy ok) Muszáj nyissak francia bankszámlát (kedden), hogy kössek egy biztosítást (kötelező a lakásra), meg csütörtökön van a beiratkozás az egyetemre, akkor utána majd kapok diákigazolványt, asszem lesz egy kötelező orvosi vizit is... Kb ennyi amit el kell intézzek. Jövő héten.

Egy jó kiadós ebéd az egyetemi kantinnál 2,85 €, ott szoktunk enni, mert amúgy drága lenne a kaja. S osztán reggelire s vacsorára 2-3 naponként költunk úgy 2,70-et. A kantinnál nagyon érdekes :) Egy jegyért lehet venni egy fő fogást és 2 másik dolgot - desszert vagy saláta vagy gyümölcs, stb. És minden nap más kajákat lehet választani. Reggel s este meg tejet, teát, vajas kenyeret szalámival, kekszet, csak ami a legolcsóbb, azt eszünk/iszunk. Mert a zöldség s a gyümölcs drága. De tegnap kaptunk banánt jó olcsón és vettünk.

S az az eső óta nem áztam meg. Nem esett többet olyan durván, miközben gyalogoltunk. Akkor is nagyon hamar magszáradt rajtam (a nadrágom).

Hmmm… Mit is mondjak még. Ma reggel jöttünk francia órára, tudod van ez az intenzív felkészítő a külföldieknek (ma kezdődött s tart jövő péntekig) és lemértük, hogy a szállás 9 percre van az egyetemtől. Hadd mondjam el, hogy olyan igazi diákszoba - szal nem éppen 5*-os, van pár hibája, de van benne ágy, szék, asztal, szekrény, polc és tus és kagyló. Van konyha, ebédlő, wc és mosógép közösen még 2 német fiúval s egy franciával. S edények, poharak, könyvek, aragáz, hűtő, minden. Van egy olyan érzésem, hogy sokat fogunk takarítani :)) De remélem ok lesz.

2008. 09. 09, kedd

Nyitottam bankszámlát, mert muszáj - megpróbálok szerezni szociális segélyt, s ahhoz kell.
Szombaton voltunk egyet kirándulni (ingyen) itt a megyében - úgy hívjak Morbihan. Egy kastélyt látogattunk meg, Josselin-ben, a De Rohan családé, és meg mindig léteznek és benne élnek! Éppen akkor este ünnepelték családjuk 800-ik évét és nagy vacsorát készítettek sok-sok meghívottal. Maga a gróf vagy micsoda amúgy szenátor. Hihetetlen, egy kastély, amiben meg mindig élnek az urak. Délután pedig egy hagyományos francia falut látogattunk meg, úgy hívjak Poul Fetan. A tipikus tehénfejés, egyéb állatsimogatás, egy fajta "elő falumúzeum". De nagyon szép. Vannak emberek is, beöltözve parasztoknak, megmutatták hogyan készítik a vajat, a pityókás sutit (mmmmeg is lehetett kóstolni), hogy mosnak, minden. A zöldségesben is ki volt teve mindennek a neve, meg a gyökér egy borkánba, ha azt használják. Sok, sokminden. Nagyon jól ki van alakítva, igazan irigyelem.
Vasárnap voltunk az óceánparton gyalog - kicsit messzecske van. Hétfőn nagyon szép idő volt, megint elmentünk, de csak a lábunkkal tudtunk belemenni - nekem nagyon hidegnek tűnt. 1-2 ember úszott is benne, de én nem bírtam volna.
Tegnap készítettünk hígpalacsintát s megosztottuk a lakótársainkkal. Nagyon kedves dolog volt.

.ma, szombat.


Sok Erasmus-os van Csehországból, Németországból és Spanyolországból. Na és ezek mind szeretnek inni. Nagyon. Minden este szerveztek ivászatot. Én is elmentem kedden és megyek ma este is. Nemigen értem mi a lényege a sok alkoholnak, de úgy tűnik ők így szoktak szocializálni - akárcsak nálunk is a fiatalok... Nem mintha valami bajom lenne az alkohollal, de nem lehetne kitalálni valami olcsóbb szórakozást??? De hat amúgy sincs jobb ötletem =))
Hát úgy tudom fognak még szervezni ilyen ingyen kirándulásokat, oda elmegyek, az biztos. És van pár múzeum is ingyen itt a városban. Sajnos sört meg vodkát nem adnak ingyen.

. . . o o o O O O o o o . . .

02. 09. 2008, marţi
Până acum am avut de câteva ori ghinion, dar cu atât mai mult noroc!

Acum totul e în ordine. Un orăşel mic, drăguţ, îmi place foarte mult.

Voi pune poze când îmi voi încărca laptopul. Ieri am mers foarte mult (pe jos) prin Paris :D Azi am mers cu trenul, am căutat cazarea prin ploaie şi dup-amiaza s-a făcut vremea foarte frumoasă!

Vă pup, aş vrea foarte mult să fiu acasă, desigur, fiindcă acolo e cazare şi mâncare sigură… Ultimele două zile au fost destul de obositoare. Dar acum e ok. Mâine vom începe să căutăm altă cazare, sigură. S voi mai scrie atunci. Acum trebuie neapărat să mă odihnesc cumva.


04. 09. 2008, joi

Tocmai am venit la bibliotecă să stăm pe net după prânz, că la ora asta nici iarba nu creşte în toată Franţa, fiindcă toată lumea mănâncă. Şi noi mâncăm la cantina de la universitate, acolo e cel mai ieftin. Dar când va începe universitatea, va fi foarte plin… Azi ne-au dat voie să folosim un telefon la universitate şi sper că în curând vom găsi cazare… Şi vor mai fi multe chestii de aranjat. Dar sper că se vor rezolva. Azi dimineaţa a plouat foarte mult tocmai când veneam şi ne-am udat rău de tot, chiar şi cu umbrelă, iar de atunci e soare. Aici în Lorient mai e o fată româncă şi azi am cunoscut şi o unguroaică (şi tre să fie şi un băiat pe-undeva). O să fie un student / o studentă care mă va ajuta, fiindcă am intrat într-o asociaţie de studenţi :) [între timp am găsit cazare şi ne-am mutat]


05. 09. 2008, vineri

Din păcate nu prea voi mai avea ocazia să stau pe net, fiindcă nu am acasă. Dar se poate că după 15 sept. voi avea carnet de student şi voi putea să folosesc netul mai uşor la vreo asociaţie de studenţi. Fiindcă acum sunt la bibliotecă (de-asta nu pot nici să folosesc messenger-ul) şi tre să stăm în linişte, nici nu sunt boxe, etc. Iar în week-end nici să nu mă gândesc, fiindcă totul e închis.

Azi vom semna contractul cu proprietara, am plătit garanţia (pe care ne-o dă înapoi la sfârşit dacă nu distrugem nimic) şi vom plăti mai încolo (când scoatem banii de pe cardul bancar, a zis că e ok). Trebuie neapărat să-mi deschid un cont bancar francez (marţi), ca să-mi fac o asigurare (obligatorie, de locuinţă), joi e înscrierea la facultate, atunci voi primi adeverinţa/cardul de student, cred că va fi o vizită obligatorie la doctor… Cam atât trebuie să aranjez. Săptămâna viitoare.


O masă copioasă la cantina de la universitate e 2,85 €, acolo mâncăm de obicei, fiindcă altfel mâncarea e scumpă. Iar pentru micul dejun şi cină cheltuim la fiecare 2-3 zile în jur de 2,70. La cantină e foarte interesant.:) Pentru un tichet poţi să iei un fel principal şi 2 alte lucrurui – un desert, un antreu sau fructe, etc. Şi în fiecare zi sunt alte tipuri de mâncăruri. Dimineaţa şi seara mâncăm pâine cu salam, biscuiţi, bem lapte sau ceai, tot ce e mai ieftin. Fiindcă fructele şi legumele sunt foarte scumpe. Dar ieri am găsit banane mai ieftin şi am luat.


Şi de atunci, de la ploaia aceea nu m-am mai udat. N-a mai plouat aşa de dur, în timp ce mergeam pe jos. Chiar şi atunci m-am uscat foarte repede.


Hmmm… Ce să mai zic. Azi dimineaţa veneam la ora de franceză, ştii avem un curs intensiv pentru străini (azi a început şi ţine până vinerea viitoare) şi am calculat că stăm la 9 minute de la universitate. Dă-mi voie să-ţi zic că e o cameră de student veritabilă – adică nu e chiar de 5*, are câteva greşeli, dar am un pat, un scaun, o masă, etajeră, duş şi chiuvetă. Bucătăria, sala de mâncat, wc-ul şi maşina de spălat sunt comune cu încă doi băieţi germani şi un francez. Şi tacâmuri, pahare, cărţi, aragaz, frigider, tot. Am o senzaţie că vom face mult curat :)) Dar sper că va fi ok.


09. 09. 2008, marţi

Mi-am deschis cont bancar, fiindcă e obligatoriu – voi încerca să primesc ajutor social, şi pentru asta îmi trebuie.

Sâmbăta am fost la o excursie (gratis) aici în judeţ – se numeşte Morbihan. Am vizitat un castel în Josselin, e al familiei De Rohan şi aceşti oameni încă există şi trăiesc în castel! Tocmai ziua aceea se pregăteau să sărbătorească împlinirea a 800 de ani de când există familia lor. Ducele sau ce e acum e senator. E incredibil, un castel în care şi-n ziua de azi trăiesc boierii. Iar dup-amiaza am vizitat un sat tradiţional francez, se numeşte Poul Fetan. Am văzut chestii obişnuite la noi – mulsul vacilor, mângâierea animalelor, un fel de „muzeul satului viu”. Dar e foarte frumos. Sunt şi oameni îmbrăcaţi în ţărani, ne-au arătat cum se prepara untul, plăcinta cu cartofi (puteai să şi guşti), cum spălau rufele, tot. În grădină erau afişate numele tuturor legumelor, chiar şi rădăcina într-un borcan, dacă asta se folosea. Multe, multe chestii. Era foarte curat şi ordonat, îi invidiez rău de tot.

Duminică ne-am dus la malul oceanului pe jos – e cam departe. Luni a fost vreme foarte frumoasă şi ne-am dus iar, dar am putut intra doar cu picioarele – mie mi s-a părut foarte rece. Unu sau doi oameni chiar înotau, dar eu n-aş fi putut.

Ieri am făcut clătite şi am împărţit cu colocatarii. A fost un lucru foarte drăguţ.


.azi, sâmbătă.

Sut mulţi Erasmuşi din Cehia, Germania şi Spania. Şi ăştia toţi iubesc să bea. Mult. În fiecare seară fac petrecere. Şi eu m-am dus marţi şi mă duc şi azi. Nu prea înţeleg care-i faza cu alcoolul, dar se pare că ei aşa socializează de obicei – ca şi la noi tinerii… Nu de parcă aş avea vreo problemă cu alcoolul, dar n-am putea să inventăm ceva mai ieftin??? Oricum eu n-am o idee mai bună =))

Din câte ştiu vor mai organiza astfel de călătorii, acolo voi merge sigur. Şi mai sunt nişte muzee prin oraş. Din păcate berea şi vodca nu sunt gratis.



draft

2008.09.02, kedd

Hétfőn kb 3:40-kor felkeltem, hogy minél hamarabb elérjek a Băneasa repülőtérre, mert úgy hallottam hogy tömeg szokott lenni. Az is volt, de sikerült bemenni gond nélkül. Nem fogjátok elhinni, de a BlueAir repülőgép nem késett! :D Ritkán mondjuk el, ha valami rendben van, csak azt emlegetjük, ha valami késik. Itt minden időre jön! (vagy 2-3 percet késik, nem többet) Mindenesetre szép volt a repülés, asszem felismertem Budapestet fentről, aztán nagyjából elaludtam. Beauvais-ben a repülőtéren egy buszra ültünk (de kedves volt a jegyárus!) – hogy lássátok, milyen komolyak itt, kötelező volt feltenni a biztonsági övet. Nem viccelünk. Ja, és még egy érdekes dolog, indulás után először átmentünk 5-6 körforgalmon. Úgy tűnik ezeket szeretik a franciák. De szép, tetszik. És megérkeztünk Párizsba, a Porte Maillot térre és követtük a jeleket, melyek a metróhoz vezettek. Előre kikerestük a RATP site-ján az útvonalat és könnyű volt eljutni a Lozère megállóhoz (Palaiseau negyedben, a város déli részén) – könnyű vagyis nem tévedtünk el, minden világosan ki volt írva, viszont nagyon elfáradtunk, nehéz volt lépcsőzni egy 19 és egy 6 kilós csomaggal, plussz a laptop – az is 5. Uffff. Végül megtaláltuk a Roxana barátjának a lakását, letettük a csomagokat (a második emeleten…) és kicsit sétáltunk a környéken, kerestünk egy boltot, de sajnos zárva volt. Körülbelül 3 előtt 20 perccel elindultunk, hogy megnézzük Párizs központját. Sétáltunk a Luxembourg parkban, majd sokat gyalogoltunk a Szajna partján, a Notre Dame-tól az Eiffel toronyig. Sok épületet és szobrot láttunk. Mintha egy filmben lettünk volna, a Paris, je t’aime-ben. Éppen csak hogy haltunk éhen, szomjan és dőltünk ki a fáradtságtól. Nemigen tudtam kiélvezni a pillanatot. Aztán vettünk valami kaját és visszatértünk Lozère-be. S a kaja nem lett valami ízletes. Ez van. Aztán lefeküdtünk. Nagyon izgultunk a vonat miatt. Nem tudtuk, hogy el fogjuk-e kapni, vagy sem, mert az első RER Lozère-ből 5:13-kor indult, s a mi TGV-nk 7:05-kor. Hál’Istennek én most épp ezen a vonaton írok. Viszont ha nem kaptuk volna el, 10-ig kellett volna várjunk, egy másikkal menjünk, váltanunk is kellett volna, nem vártak volna az önkéntesek a diákszervezetből és nem is találtuk volna meg a szállást. De ki tudja? Lehet így se kapjuk meg.

Tudod, rájöttünk, hogy nagyon szép volt otthon, mikor tervezgettük az egész utazást és mondtuk, hogy „majd boldogulunk”. De valójában nem olyan egyszerű. Sőt nagyon nehéz, harcolnod kell, résen kell lenni. Eddig viszont elmondhatom, hogy szerencsénk volt. Mindent elkaptunk. Boldogultunk. Nagyon elfáradtunk, elment a kedvünk is, de boldogultunk. És Lorient-ben leszünk 3 óra múlva.

De olyan szép itt Franciaországban! Gyönyörűek az épületek! Az egyszerű házak is szépek, mert összhangban vannak a tájjal, általában krémszínűek és a tetőjük fekete. És jó stílusuk van, nem túloznak, mint Romániában. És az emberek általában kedvesek. Leginkább azért csodálkozom, hogy milyen sok fajta ember van itt. Vagyis nem csak fehérek, hogymondjam. És tetszik, mikor a metróban ülsz olyan érzésed van, mintha egy filmben lennél :)

2008.09.03, szerda

Nos kaptam az Auberge-ben internetet. Ez egy fajta hostel-t jelent. És felteszek mindent, amit a vonaton írtam :) Meg amit most írok. Hát amikor megérkeztünk nem kaptuk meg azokat, akik vártak (volna) ránk. Roxana örvendett, hogy látta az óceánt, én meg kezdtem pánikba esni, hogy nem fogunk szállást kapni és esik az eső és a parkban fogunk aludni. Vaegy órát álltunk a buszmegállóban és ez az Auberge felé mentünk, remélvén hogy le van foglalva nekünk. Nem értünk oda idejében, mert lekéstük a vonat utáni buszt, mert kerestük azokat, akik kellett volna várjanak. Ne is mondjam, hogy a busz 3 megállóval arrább vitt, mert senki se mondta nekünk, hogy a busz csak akkor áll meg, ha valaki jelzi, hogy le akar szállni (vagy felülni). És zuhogott. Legalább láttuk hol van a hiperolcsó szupermarket, abban a megállóban. Mert amúgy minden halálosan drága.

Nagyon tetszik a városka. Azóta nem esett az eső.

Amikor megérkeztünk az Auberge-hoz, majdnem elsírtam magam, mert be volt zárva. Valójában tudtam, hogy zárva lesz, csak reméltem hogy bemehetünk valahova a folyósóra, mert kint hideg volt. De kábé 5 perc múlva jött valaki s beengedett. Sokat vártunk, addig Roxana elment vásárolni valami kaját, majd megkaptuk a szobát. 6-7 másik lánnyal együtt. Drága.

S akkor ma volt az első „bevezető” nap és megtudtuk hogy stabil cím nélkül nem tudunk semmit se csinálni – be se tudunk iratkozni az egyetemre, szal naaaagyon fontos. Van pár tíz telefonszámunk az újságokból, de nincs telefonunk. S egy kártya 6 euró… fájdalmas… De meg kell oldjuk. És kész.

Itt a hostelben sokan vannak Csehorszából, Spanyolországból és Németorságból, megismertem valakit Azerbajdzsánból és még van pár lány Romániából. Elég szép, nekem miiinden tetszik, de jó lenne ha olcsóbb és egyszerűbb lenne… :D

Sajnos kicsit lusta voltam feltenni a képeket a gépre… Talán ha lesz biztos lakásunk és kicsit lenyugszunk. De elég jól tartom magam hihihi. Csodálatos. És sokkal szebbnek tűnik, mint Párizs… Mert egy kis város, kevésbé veszélyes, az óóóóceján partján :D Ma körbevezettek a campus-on. A könyvtár Gyönyörű! S van egy széééép park is a városban. És szörnyű izomlázam van a csomagoktól s a gyalogolástól. Sürgősen kell találjak lakást. Uff.

Puszi, meglátom hogy megy az élet s még írok.

. . . o o o O O O o o o . . .

02. 09. 2008, marţi

Luni m-am trezit pe la 3:40, ca să ajung cât mai repede în aeroportul Băneasa, fiindcă auzisem că e destul de aglomerat. Chiar a fost, dar am reuşit să intrăm fără nicio problemă. N-o să vă vină să credeţi, dar avionul BlueAir nu a întârziat! :D Rareori se spune dacă ceva e bine, spunem doar dacă întârzie ceva. Aici totul vine la timp! (sau întârzie 2-3 min, nu mai mult) Oricum, zborul a fost frumos, cred c-am recunoscut Budapesta din avion, apoi am cam adormit. În aeroportul Beauvais am luat un autobuz (ce drăguţ era vânzătorul de bilete!) – să vedeţi ce serioşi sunt, trebuia să porţi centura de siguranţă! Aici nu e de glumit. A, şi încă ceva interesant, cum am pornit, am trecut prin 5-6 sensuri giratorii. Se pare că le plac francezilor. Dar e frumos, îmi place. Şi am ajuns în Paris, la Porte Maillot şi am urmat semnele care ne-au dus la metrou. Ne căutasem dinainte pe site-ul RATP traseul, şi a fost uşor să ajungem la Lozère (în cartierul Palaiseau din sudul oraşului) – uşor în sensul că nu ne-am pierdut, totul era clar semnalat, însă am obosit rău de tot, era greu să urci şi să cobori scările cu două genţi de 19 respectiv 6 kile plus laptop-ul – tot vreo 5. Offff. În sfârşit, am găsit apartamentul prietenului Roxanei, am pus jos bagajele (la etajul 2…) şi ne-am plimbat puţin prin zonă să găsim un magazin. Dar nu era deschis. Cam pe la 3 fără 20 am pornit să vizităm centrul Parisului. Ne-am plimbat prin parcul Luxembourg şi apoi am mers foarte mult pe malul Senei, de la Notre Dame până la Turnul Eiffel. Am văzut multe clădiri şi statui. Parcă eram într-un film. În Paris, je t’aime. Doar că muream de foame, sete şi oboseală. N-am prea putut să savurez momentul. Apoi am luat nişte mâncare şi ne-am întors în Lozère. Şi mâncarea n-a ieşit prea bine. Asta e. Apoi ne-am culcat. Ne-am făcut foarte multe griji în legătură cu trenul. Nu ştiam dacă îl vom prinde sau nu, fiindcă primul RER din Lozère pornea la 5:13 iar TGV-ul nostru la 7:05. Din fericire eu acum scriu tocmai în acest tren. Însă dacă nu-l prindeam, trebuia să aşteptăm până la 10, să luăm altul care nici nu era direct şi, mult mai rău, nu ne mai aşteptau cei de la asociaţia de studenţi şi nu mai găseam pensiunea. De fapt, cine ştie? Poate nici aşa nu găsim.

Ştiţi, ne-am dat seama că a fost foarte frumos acasă, atunci când ne-am planificat toată călătoria şi spuneam că „ne vom descurca”. Dar în realitate nu e aşa de simplu. E chiar foarte greu, trebuie să lupţi, să fii pe fază. Până acum însă pot să spun că am avut noroc. Am prins tot. Ne-am descurcat. Am obosit foarte mult, ne-a pierit şi cheful, dar ne-am descurcat. Şi ajungem în Lorient peste 3 ore.

Dar e aşa de frumos în aici în Franţa! Nişte clădiri minunate! Şi casele simple sunt frumoase, fiindcă se potrivesc cu peisajul, au în general nuanţe de crem şi acoperişul negru. Şi au acelaşi stil, nu în toate culorile ca în România. Şi oamenii sunt drăguţi în general. Cel mai mult mă miră că sunt atâtea feluri de oameni aici. Adică nu doar albi, să spun aşa. Şi îmi place, când stai în metrou ai aşa o senzaţie de parcă ai fi într-un film :)

03. 09. 2008, miercuri

Eh am gasit internet în Auberge. Asta înseamna un fel de hostel. Cum să spun. Şi vă pun ce-am scris în tren :) Plus ce scriu acum. Păi când am ajuns nu i-am găsit pe cei care ne aşteptau. Roxana era bucuroasă fiindcă văzuse oceanul şi eu tocmai mă panicam că n-o să găsim nicio cazare şi plouă şi vom dormi prin parc. Am stat vreo oră în staţia de autobuz şi am mers spre Auberge acesta la care speram să avem rezervare. Din cauză că-i căutasem pe cei care trebuia să ne aştepte la gară, am pierdut primul autobuz de după tren şi n-am ajuns la Auberge la timp. Să nu mai spun că şi autobuzul ne-a dus cu 3 staţii mai încolo, fiindcă nimeni nu ne-a spus că nu opreşte decât dacă cineva apasă butonul de la uşă. Peripeţii, ce mai. Şi ploua ca naiba. Cel puţin am văzut unde e hypermarketul hyperieftin, în staţia aia. Că-n rest totul e mortal de scump.

Îmi place foarte mult orăşelul. De-atunci n-a mai plouat.

Atunci când am ajuns la Auberge era să plâng fiindcă era închis. De fapt ştiam că urma să fie închis, dar speram să intrăm şi noi pe hol, că era frig afară. Dar peste vreo 5 minute a venit cineva şi ne-a deschis. Am aşteptat mult, s-a dus Roxana să ne ia de mâncare şi apoi am primit cameră. Împreună cu alte 6-7 fete. Scump.

Oricum, azi a fost prima zi de "introducere" şi am aflat că fără adresă stabilă nu putem să facem mai nimic - nici să ne înscriem la universitate, deci e foaaaarte urgent. Avem cateva zeci de numere de telefon din ziare, dar nu avem telefon. Şi o cartelă costă 6 euro... dureros... Dar trebuie să rezolvăm. Şi-atât.

Aici la hostel sunt mulţi din Cehia, din Spania şi Germania, am cunoscut şi pe cineva din Azerbaidjan şi mai sunt şi nişte fete din România. E frumos totuşi, mie-mi place toooot, dar ar fi bine să fie mai ieftin şi mai simplu... :D

Din pacate mi-a fost cam lene să pun pozele pe calculator... Poate dacă vom avea locuinţă stabilă şi ne vom calma puţin. Dar totuşi rezist destul de bine hihiihi. E minunat. Şi să ştiţi că mi se pare mult mai drăguţ decât la Paris... Fiindcă e orăşel mic, mai puţin periculos, la oceaaaaaaan :D Azi am vizitat campus-ul. Biblioteca e Minunată! Şi e şi un parc frumoooos în oraş. Şi am o febră musculară teribilă de la bagaje şi de la mers. Tre să-mi găsesc locuinţă urgent. Uff.

Vă pup, mai văd cum merge viaţa şi mai scriu.