madarak



Csomó gondolat van a fejemben, egyszerre. S úgy élvezem. Kicsit idegesítő, hogy ahhoz, hogy kifejezzem, leírjam, egymás után kell vegyem. Nem lehet egyszerre.

Az utóbbi időben nagyon nagyon későn fekszem le. Nem egyébért, de sztrájk van Franciaországban az egyetemeken, ha nem tudtátok volna, szóval megengedhetem magamnak, hogy későn is keljek fel. Itt Lorientben két hete nincs mozgás. Azaz van, egy kis adag egyetemista nagyon kitartóan elzárta az egyetem épületeinek a bejáratát, ott alsznak, meg minden, olyan mint egy igazi forradalom. És nagyon élvezik. Eleinte kíváncsian néztem, hogy ezek az emberek mennyire kitartóak, magabiztosak, hogy ha valamit el akarnak érni, hisznek benne és nekiállnak és forradalmat csinálnak, nem vicc. Vagyis egy hónappal ezelőtt kezdtek nagy gyűléseket csinálni és szavazni, hogy mit akarnak tenni. És felvonulni meg minden. Kicsit röhejes, mert úgy hallottam hogy nem nagyon sokan mentek el a felvonulásra. De van mondom egy adag egyetemista aki nagyon aktívan részt vesz az egészben. De a többség szórakozik, vakációzik, akárcsak én. Nekem mondjuk szabad, nincs semmi komoly okom, amiért részt kéne vegyek a sztájkon vagymi, mert nem az én harcom. Lehet kitarthatnék mellettük megmi, de valójában nekem nem segít ez az egész, ha objektíven nézem. Tisztelem a céljaikat, nem zavar (egyelőre) de én elméletileg azért jöttem ide, hogy tanuljak, nem hogy vakációzzak. De perpillanat nagyon megfelel. Viszont ha nem fejezik be hamarosan... mondjam úgy, hogy nem engedhetem meg magamnak hogy itt maradjak, ha esetleg kitolódik a félév hossza. De remélem nem fog ez bekövetkezni. Amúgy a külföldi egyetemisták nagy része kicsit röhög az egészen. Mert úgy néz ki mintha a franciák csak lustulni akarnának! Szal ilyenkor kiderül hogy bizonyos sztereotípusok valósak, a franciák sokat sztrájkolnak. Ilyenek ők, mit csinálj. Részben tanulni lehet belőle, felnézni rájuk, mert nem hagyják magukat olyan könnyen, kitartóak. De azért egy idő után nagyon röhejes. Főleg hogy a kormány számba se veszi őket. S egyáltalán, túlzásba viszik.

Másik dolog. Minden nap halasztom azt, hogy boltba menjek. És ha elmegyek, a legolcsóbb dolgokat veszem, szó szerint a legolcsóbb kenyeret, a legolcsóbb almát. Például ma nagyon nagyon lett volna kedvem csokit (v)enni. De azt mondtam magamban, van amit főzzek holnap, van almám, igazán nincs szükségem boltba menni. Megyek majd úgyis hétfőn. S így elhalasztom a pénz költését. Minél ritkábban megyek a pénzköltés templomába, annál kevesebbet költök. És mikor ott vagyok, akkor is csak egyenest arra koncentrálok, amit meg kell vegyek. És párszor meggondolom, hogy biztos kell-e nekem ez a...? Me' néha az az érzésem, olyan cuccot veszek ami nem kell igazán. Tehát gyakran sikerül elmenni az édességes polc mellett és azt mondani magamnak, hogy ez nem kell nekem. Viszont sajnos mikor itthon lemegyek a konyhába és rágcsálhatnék vagyok, erőst megbánom hogy nem vettem csomó marhaságot. De azért veszek eleget.

Abszolút nem a sztrájkról akartam írni.
Sem az anyagi helyzetemről.
Semmi köze.
Hanem arról, hogy éjjel, mivel ébren vagyok, csomó madárkát hallok.
Énekelnek.
Nagyon, nagyon jól esik, mosolygok :)
És eszembe jutott, hogy ezek jól szórakoznak, én legalábbis szeretek énekelni, gondolom ők is.
De miért énekelnek vajon...?
S ezek mikor alusznak?
Hehehe... S vigyorgok nagyon. :)

No comments:

Post a Comment

Comment as: you can choose Anonymus, Name/URL(you don't need an URL, you can just type in your name!) or you can sign in to a blogger account. Thank you! :)