they're building a wall








Na ez a blog valóban inkább a semmihez közelített az utóbbi időben.

Rámjött és elmondok valamit, ami eléggé elszomorított. Mióta hazaérkeztem külföldről, a házunk mögött és körül megjelent egy kerítés. El nem mondhatom, mennyire rosszul esik. Az utóbbi időben ebben a városban az emberek megbolondultak és mindent!!! elkerítenek. Kétségbe vagyok esve belül, de nem nagyon mutatom ki, me' hát bolondnak néznének. De ezek a kerítések elveszik a szabadságomat. Annyira jól esett tudni, hogy mehetek amerre jól esik, bármelyik ház fele a tömbház háta mögött, átgyalogolhatok a másik utcába a fák és növények között, igazán szép helynek számított ez a része Bukarestnek. De most jobban hasonlít egy börtönhöz, mint egy lakónegyedhez.

Mindig azt mondogatom, milyen jó volt kiskoromban, mert annyit bújócskáztunk, ismertem az utcának minden zugát, tudtam hogy bújjak el a kocsik mögé - most úgy parkolnak, hogy járda nincs, még a kocsik között elmenni sincs hely; tudtam melyik lépcsőházban hova lehet elbújni - azok most majdnem mind zárva, aztán régen tudtam a kódokat is egyesekhez, de akárhogy, most nem mernék bemenni egyikbe sem. Nagyon idegen, harapós hangulata van mindennek, pedig nincsenek már kóbor kutyák az utcánkban. Nem is tudnának itt élni, úgy el van barikádozva minden ház, csak a macskák tudnak valamennyire átmászni a kerítések alatt. Leginkább pedig azt élveztem bújócskázás közben, hogy elmentem egyik épület mögé és ott úgy végig tudtam menni a blokkok mögött, hogy néha körbejártam az összeset, az utca másik végén átmentem és visszaosontam túloldalon mikor már azt se tudták hol keressenek. Csodálatos volt. De most minden, de minden ház el van kerítve, a kapuk le vannak lakatolva. A gyerek, ha át is tudna mászni, nem mer, mert "vaddisznók" laknak minden házban (így hívom a rosszindulatú szomszédokat) és rádkiábálnak és a hideg kiráz ha arra méssz. El se mondom hány rossz, nagyon rossz élményben volt része szegény öcsémnek, meg anyunak. Szörnyű látni mennyi gonoszság lakik egyesekben, hogy képesek bárkihez "odaharapni", aki házuk tájékán jár. És sajnos ilyenkor az első reakcióm nagyon agresszív, de visszatartom magam, hisz nem vagyok vadember. De ők biztos nem úgy viselkednek, mint civilizált, felnőtt emberek, ezt tényleg nem mondhatnám. Ráadásul ezek nem is magán házak, csak tömbházak, nem kéne el legyenek kerítve!!! Teljesen szabad bárkinek járkálni ezek a házak között és körül, közös terület. De az emberek falakat építettek maguk köré és kizárják az életet és csak csend legyen és ne mozduljon semmi...


4 comments:

  1. Öreg már az a negyed. Öregek, bolondok, elidegenedtek, félnek a múltjuktól. A mi gyermekkorunkban, amikor még csak az utca egyik oldalán voltak tömbházak, szemben pedig a kispark, mert a nagypark a Herastrau volt, mi is bújócskáztunk, miénk volt a tér, autó naponta egy-kettő, ha elrobogott az utcában. Mi is bejártuk a negyedet játszás közben. A tömbház mögötti fal már csak az utolsó csepp a pohárban, hiszen az a marhanagy épület, amit most, 90 után oda felhúztak, akár magánlaksértésnek is beillik, hiszen a második emelettől az ötödikig mindenhonnan belátnak a ti háromszintes házatok minden lakásába. Különben a ti (mi) utcátokban(nkban)nőtt fel a főpolgármester, Sorin Oprescu.De hát ő most elérhetetlen, meg hát biztos nincs is engedély azokra a kerítésekre, falakra. Ki tudja. Elszomorító, mindenesetre. De ez a tulajdon utáni rohanás rettenetes. Nekem van, ez az enyém, ezt elkertelem, senki ne lépjen be. Pfúj.
    Na valami szebbet kívánok nektek.
    Puszi
    Nénutzi
    Ui. Azért örvendek, hogy írsz a blogba. Mert hiányzott.
    Úgyhogy írj, mert várom.

    ReplyDelete
  2. köszi szépen az értékes hozzászólást. nem mintha a többi nem lenne értékes, de ez olyan... átérzed egy kicsit ugye a rondaságot ami történik. ráadásul te láttad ennél sokkal szebben is ezt a negyedet.

    ReplyDelete
  3. Jellemző ez az itteni emberekre, magas falakat építenek maguk köré, ezzel próbálják megvédeni magukat a maguk fajtájától.

    ReplyDelete
  4. Am facut scoala in cartierul ala, la Jeann Monnet. Regret ca se schimba in rau

    ReplyDelete

Comment as: you can choose Anonymus, Name/URL(you don't need an URL, you can just type in your name!) or you can sign in to a blogger account. Thank you! :)