Feketerigó

A minap kertészkedtem egyet, egy aprócska részen, ahol érvényesülhetek és növelhetek amit kedvem telik. S hát épp azokat a magokat akartam elültetni, amiket még az erdőkerti zöldségesünkbe vettünk volt és amit onnan kaptunk ajándékba. S hát hajlongok, guggolgatok szép enyhe napsütéses délután, alaposan átdolgoztam a földet, mert tele volt gyommal és jó annak a gyökerét is kiszedni belőle.

Nagyon sok itt a fekete rigó, és állandóan énekelnek. Más kis madár is van, meg csókák, nagyon jópofák. Az egyik csókának van egy fehér tolla ami kiáll a szárnyából, mindig felismerem a szembelevő háztetőn. Télen láttam amint leugrottak a szomszéd kéményén s pár másodperccel később kint termettek, nem tudom hogy fértek el, hisz olyan pici volt az a lyuk.

Szóval énekelgetett körülöttem egy feketerigó, biztos látta a sok finom gilisztát meg bogarat amit felástam. Pár héttel ezelőtt H mutatott egy bogarat, amit jobb kivenni a földből és megölni, mert elrágja a zöldségek gyökerét, egy sárga százlábú-féle nyüvecske. Szorgalmasan kiszedegettem a kőre s megnyomtam.

Zenél a feketerigó s hopp leszáll közel s körbeugrálja a kis földecskét amit felástam, keresgél. Egy méterre se volt tőlem! Aztán leguggoltam ismét, hogy folytassam, s hát mellém ugrált s csendben felkapta s jóízűen elfogyasztotta a sárga bogarat, amit kinyírtam. Nagyon édeske volt, hipp-hopp, itt a finom kaja. S aztán megint énekelgetett s én válaszoltam, utánoztam. Később kihúzott egy gilisztát is.

Majd átjött ám a szomszéd fekete macskája, hozzám dörgölőzött. Túl sáros volt a kezem úgyhogy csak visszadoromboltam neki, majd odább ment sütkérezni a kövön. Akkor egy ideig elkerült a feketerigó.