http://www.myspace.com/ceilidhjoandthe
as I say the words, meaning fades away
as I say the words, meaning fades away
so I hum alone gently in the tune
sing a poem from the sun to the moon
you are, I am
you are, I am
well I'm tired of situations, how to wear my hair
judgements and false conceptions
change is rolling
through the air
through the air
there are futures in the pictures rolling through my mind
there are meanings and coincidences
it'll be fine
it'll be fine
you are, I am
you are, I am
van a "blabla"-nak magyar megfelelője?
mindenkinek eljön időnként az az időszak, amikor mindent elcsesz. legalábbis az idejét.
totál zombi vagyok, észre se veszem hogy telnek a napok, beszélnek velem az emberek. valami robotként reagálok, válaszolok, csinálom amit kell. tán lassanként kifogy belőlem is a lelkesedés?
fogjuk rá, hogy azért vagyok agyilag zokni, mert sok filmet néztem a hétvégén.
fogjuk rá az időre.
fogjuk rá a bizonytalanság-érzetre, ami a legnagyobb biztonságban is mindig ott van a háttérben.
ki nem állhatom a félelmet. nagyon ritkán jön elő, de akkor erős ugye, mert van. aztán bújkál megint.
nem divat a boldogság
ha valaki elmondja, hogy minden olyan jól kijön és egészséges és nem fáj a foga se a feje és van szabadideje és van családja és szerelme - az egyenesen unalmas. jön, hogy azt mondd: sakkó mi?
szerintem.
de az se áll jól, ha valaki siránkozik.
tehát mi az elvárt típus-viselkedés, ami normális? szociológus kellett volna legyek. vagy ki az aki ilyen kérdésekkel foglalkozik? valami kutató fajta. óh de minek is válaszolni bármilyen kérdésre? szerintem a kérdések nem azért vannak hogy helyesen válaszoljunk. hanem kitaláljunk valamit, ami jól hangzik és elképzelhető. egy szép mese :)
hehe.
totál zombi vagyok, észre se veszem hogy telnek a napok, beszélnek velem az emberek. valami robotként reagálok, válaszolok, csinálom amit kell. tán lassanként kifogy belőlem is a lelkesedés?
fogjuk rá, hogy azért vagyok agyilag zokni, mert sok filmet néztem a hétvégén.
fogjuk rá az időre.
fogjuk rá a bizonytalanság-érzetre, ami a legnagyobb biztonságban is mindig ott van a háttérben.
ki nem állhatom a félelmet. nagyon ritkán jön elő, de akkor erős ugye, mert van. aztán bújkál megint.
nem divat a boldogság
ha valaki elmondja, hogy minden olyan jól kijön és egészséges és nem fáj a foga se a feje és van szabadideje és van családja és szerelme - az egyenesen unalmas. jön, hogy azt mondd: sakkó mi?
szerintem.
de az se áll jól, ha valaki siránkozik.
tehát mi az elvárt típus-viselkedés, ami normális? szociológus kellett volna legyek. vagy ki az aki ilyen kérdésekkel foglalkozik? valami kutató fajta. óh de minek is válaszolni bármilyen kérdésre? szerintem a kérdések nem azért vannak hogy helyesen válaszoljunk. hanem kitaláljunk valamit, ami jól hangzik és elképzelhető. egy szép mese :)
hehe.
they're building a wall
Na ez a blog valóban inkább a semmihez közelített az utóbbi időben.
Rámjött és elmondok valamit, ami eléggé elszomorított. Mióta hazaérkeztem külföldről, a házunk mögött és körül megjelent egy kerítés. El nem mondhatom, mennyire rosszul esik. Az utóbbi időben ebben a városban az emberek megbolondultak és mindent!!! elkerítenek. Kétségbe vagyok esve belül, de nem nagyon mutatom ki, me' hát bolondnak néznének. De ezek a kerítések elveszik a szabadságomat. Annyira jól esett tudni, hogy mehetek amerre jól esik, bármelyik ház fele a tömbház háta mögött, átgyalogolhatok a másik utcába a fák és növények között, igazán szép helynek számított ez a része Bukarestnek. De most jobban hasonlít egy börtönhöz, mint egy lakónegyedhez.
Mindig azt mondogatom, milyen jó volt kiskoromban, mert annyit bújócskáztunk, ismertem az utcának minden zugát, tudtam hogy bújjak el a kocsik mögé - most úgy parkolnak, hogy járda nincs, még a kocsik között elmenni sincs hely; tudtam melyik lépcsőházban hova lehet elbújni - azok most majdnem mind zárva, aztán régen tudtam a kódokat is egyesekhez, de akárhogy, most nem mernék bemenni egyikbe sem. Nagyon idegen, harapós hangulata van mindennek, pedig nincsenek már kóbor kutyák az utcánkban. Nem is tudnának itt élni, úgy el van barikádozva minden ház, csak a macskák tudnak valamennyire átmászni a kerítések alatt. Leginkább pedig azt élveztem bújócskázás közben, hogy elmentem egyik épület mögé és ott úgy végig tudtam menni a blokkok mögött, hogy néha körbejártam az összeset, az utca másik végén átmentem és visszaosontam túloldalon mikor már azt se tudták hol keressenek. Csodálatos volt. De most minden, de minden ház el van kerítve, a kapuk le vannak lakatolva. A gyerek, ha át is tudna mászni, nem mer, mert "vaddisznók" laknak minden házban (így hívom a rosszindulatú szomszédokat) és rádkiábálnak és a hideg kiráz ha arra méssz. El se mondom hány rossz, nagyon rossz élményben volt része szegény öcsémnek, meg anyunak. Szörnyű látni mennyi gonoszság lakik egyesekben, hogy képesek bárkihez "odaharapni", aki házuk tájékán jár. És sajnos ilyenkor az első reakcióm nagyon agresszív, de visszatartom magam, hisz nem vagyok vadember. De ők biztos nem úgy viselkednek, mint civilizált, felnőtt emberek, ezt tényleg nem mondhatnám. Ráadásul ezek nem is magán házak, csak tömbházak, nem kéne el legyenek kerítve!!! Teljesen szabad bárkinek járkálni ezek a házak között és körül, közös terület. De az emberek falakat építettek maguk köré és kizárják az életet és csak csend legyen és ne mozduljon semmi...
Rámjött és elmondok valamit, ami eléggé elszomorított. Mióta hazaérkeztem külföldről, a házunk mögött és körül megjelent egy kerítés. El nem mondhatom, mennyire rosszul esik. Az utóbbi időben ebben a városban az emberek megbolondultak és mindent!!! elkerítenek. Kétségbe vagyok esve belül, de nem nagyon mutatom ki, me' hát bolondnak néznének. De ezek a kerítések elveszik a szabadságomat. Annyira jól esett tudni, hogy mehetek amerre jól esik, bármelyik ház fele a tömbház háta mögött, átgyalogolhatok a másik utcába a fák és növények között, igazán szép helynek számított ez a része Bukarestnek. De most jobban hasonlít egy börtönhöz, mint egy lakónegyedhez.
Mindig azt mondogatom, milyen jó volt kiskoromban, mert annyit bújócskáztunk, ismertem az utcának minden zugát, tudtam hogy bújjak el a kocsik mögé - most úgy parkolnak, hogy járda nincs, még a kocsik között elmenni sincs hely; tudtam melyik lépcsőházban hova lehet elbújni - azok most majdnem mind zárva, aztán régen tudtam a kódokat is egyesekhez, de akárhogy, most nem mernék bemenni egyikbe sem. Nagyon idegen, harapós hangulata van mindennek, pedig nincsenek már kóbor kutyák az utcánkban. Nem is tudnának itt élni, úgy el van barikádozva minden ház, csak a macskák tudnak valamennyire átmászni a kerítések alatt. Leginkább pedig azt élveztem bújócskázás közben, hogy elmentem egyik épület mögé és ott úgy végig tudtam menni a blokkok mögött, hogy néha körbejártam az összeset, az utca másik végén átmentem és visszaosontam túloldalon mikor már azt se tudták hol keressenek. Csodálatos volt. De most minden, de minden ház el van kerítve, a kapuk le vannak lakatolva. A gyerek, ha át is tudna mászni, nem mer, mert "vaddisznók" laknak minden házban (így hívom a rosszindulatú szomszédokat) és rádkiábálnak és a hideg kiráz ha arra méssz. El se mondom hány rossz, nagyon rossz élményben volt része szegény öcsémnek, meg anyunak. Szörnyű látni mennyi gonoszság lakik egyesekben, hogy képesek bárkihez "odaharapni", aki házuk tájékán jár. És sajnos ilyenkor az első reakcióm nagyon agresszív, de visszatartom magam, hisz nem vagyok vadember. De ők biztos nem úgy viselkednek, mint civilizált, felnőtt emberek, ezt tényleg nem mondhatnám. Ráadásul ezek nem is magán házak, csak tömbházak, nem kéne el legyenek kerítve!!! Teljesen szabad bárkinek járkálni ezek a házak között és körül, közös terület. De az emberek falakat építettek maguk köré és kizárják az életet és csak csend legyen és ne mozduljon semmi...
they're building a wall
Păi blogul ăsta arată mai mult a nimic în ultima vreme.
Îmi vine să scriu despre ceva ce m-a întristat destul de mult. De când m-am întors din străinătate a apărut un gard în spatele şi în jurul casei noastre. Nici nu pot spune cât de rău mă simt din cauza acestuia. În ultima vreme oamenii din oraşul ăsta au înnebunit şi îngrădesc tot!!! Înăuntru sunt exasperată, dar nu prea arăt că oamenii m-ar crede nebună. Dar gardurile astea îmi iau libertatea. Îmi plăcea aşa de mult să ştiu că pot să merg în orice direcţie îmi place, spre orice clădire din spatele blocului, pot să merg pe jos până pe strada cealaltă printre copaci şi plante, partea asta a Bucureştiului era cu adevărat frumoasă. Dar acum seamănă mai mult cu o închisoare decât cu un cartier de reşedinţă.
Mereu spun ce bine era când eram mică, ne-am jucat aşa de mult de-a v-aţi ascunselea de cunoşteam fiecare părticică a străzii, ştiam cum să mă ascund după maşini – care acum sunt parcate acum de nici nu mai există trotuarul şi nici să treci printre maşini nu poţi; ştiam în care scară unde să mă ascund – acum mai toate sunt încuiate, apoi mai ştiam codurile demult la unele, dar oricum acum n-aş avea curajul să intru în niciuna. Totul are un sentiment aşa de străin şi de arţăgos, deşi nu mai sunt câini vagabonzi. Nici n-ar putea să trăiască aici, fiecare casă e aşa baricadată, doar pisicile mai pot să treacă cât de cât pe sub garduri. Iar cel mai mult îmi plăcea când jucam v-aţi ascunselea, că mă duceam după o clădire şi acolo puteam să tot merg până la sfârşitul străzii, acolo treceam şi mă întorceam în spatele blocurilor pe partea cealaltă, de ceilalţi nici nu mai ştiau unde să mă caute. Era superb. Dar acum fiecare casă e îngrădită, porţile au lacăte. Un copil, chiar de-ar putea să se caţăre, n-are curajul, că sunt „mistreţi” în fiecare casă (aşa-i numesc pe vecinii răuvoitori) şi ţipă la tine dacă te duci încolo. Mai bine nici nu vă spun câte experienţe neplăcute a avut săracul de frati-miu şi mama. E cumplit să vezi câtă răutate e în unii, că sunt capabili să „atace” pe oricine care trece în faţa casei lor. Şi din păcate prima mea reacţie e să devin foarte agresivă, dar mă controlez că doar nu sunt o sălbatică. Dar ei sigur nu se comportă ca nişte oameni civilizaţi, maturi, asta chiar n-aş putea zice. În plus astea nici nu sunt case private, ci blocuri, n-ar trebui să fie îngrădite!!! E liber să te plimbi între şi în jurul acestor clădiri, e teren comun. Dar oamenii au constuit ziduri în jurul lor şi se izolează de viaţă şi să fie doar linişte şi să nu mai mişte nimic...
healing
This little thing caught my eye and I feel the need to show it to you.
A cancer cell is a normal cell disconnected from its genetic memory, cut off from the wisdom of millions of years of evolutionary development. It doesn't cooperate in harmony with the rest of the body. It experiences itself as separate from the body, overpopulates, and consumes the organism which supports it. Cancer eventually kills itself by consuming its own environment. — Brian Patrick
I found it on The Big Picture.
what I say is... we are like cancer cells. because as long as we don't "cooperate in harmony" with nature, as long as we think of ourselves as "separate" from everything else... well you can see where we are going.
I hope we can connect to the wisdom that we are part of a bigger story, a bigger organism, and allow our environment to heal. Let's heal together...
A cancer cell is a normal cell disconnected from its genetic memory, cut off from the wisdom of millions of years of evolutionary development. It doesn't cooperate in harmony with the rest of the body. It experiences itself as separate from the body, overpopulates, and consumes the organism which supports it. Cancer eventually kills itself by consuming its own environment. — Brian Patrick
I found it on The Big Picture.
what I say is... we are like cancer cells. because as long as we don't "cooperate in harmony" with nature, as long as we think of ourselves as "separate" from everything else... well you can see where we are going.
I hope we can connect to the wisdom that we are part of a bigger story, a bigger organism, and allow our environment to heal. Let's heal together...
Be the change you want to see in the world
(Mahatma Gandhi)
feel the depth of those words for a second...
let me explain a bit, the way I understand it:
how would you like the world to be? how would you change it? starting from simple, everyday things: I wish people washed their dishes after using them. I wish people didn't smoke so much. I wish streets were cleaner. I wish people were more smiling and positive. continue. start thinking about things you would change.
and when you think it through, with all your heart, what would be right in the world... be that thing. wash the dishes, don't smoke, keep clean, smile and think positive, and anything else, make it personal. be what you want the world to be, right now. and people will see that and be influenced. or even if they don't seem to notice, you will still have changed something for the better, you will feel content (and strong, and right).
also remember that you are (part of) the world.
feel the depth of those words for a second...
let me explain a bit, the way I understand it:
how would you like the world to be? how would you change it? starting from simple, everyday things: I wish people washed their dishes after using them. I wish people didn't smoke so much. I wish streets were cleaner. I wish people were more smiling and positive. continue. start thinking about things you would change.
and when you think it through, with all your heart, what would be right in the world... be that thing. wash the dishes, don't smoke, keep clean, smile and think positive, and anything else, make it personal. be what you want the world to be, right now. and people will see that and be influenced. or even if they don't seem to notice, you will still have changed something for the better, you will feel content (and strong, and right).
also remember that you are (part of) the world.
es akkor
készítettem magamnak egy forró teát és mikor feljöttem gondoltam jól esne ezt valahogy így leírni...
ma este kicsit olyan érzésem volt, mintha lázam lenne, ezért úgy döntöttem igazán lefeküdhetek korán. valójában tegnap este is így voltam valahogy, 9től 10ig aludtam, de felkeltem, felöltöztem, és elmentünk buliba :) és teljesen elmúlt az a láz érzés, nagyon jól szórakoztam, ez egyszer táncoltunk is végre! s képzeld egy indiai fiúval táncoltam salsa-t! hahaha... nagyon szeretem ha forgatnak :) s hát ma is úgy elővett a láz érzés, hogy kicsit ráz a hideg de belül forrónak érzem magam, és 10kor lefeküdtem. nem aludtam valami jól, ha egyáltalán aludtam, ja! csak azért tudom, hogy valamennyit aludtam, mert azt álmodtam, hogy Roxi bekopog és megmondom neki hogy lehet kicsit beteg vagyok és be jól esne egy forró tea... és reméltem, hogy megesik rajtam a szíve, és valóban hozott nekem álmomban teát és volt kekszem is az asztalon. és éjfélkor felnéztem az órámra, és elgondolkoztam, hogy furcsa, hogy nem alszom... mert én általában úgy alszom, mint akit leütöttek. mondjuk az is igaz, hogy tegnap hajnali 6kor feküdtem le, mert ugye előre is vittük az órát és fél 6kor értünk haza a buliból - az is érdekes volt, hajnalban mind a 6an egyenest a konyhába mentünk, valamit inni megmi :) és persze utána egy órakor keltem fel. tehát érthető lehet, hogy nemigen akaródzik, hogy elaludjak. de általában nem akadály ha egykor kelek, hogy 10kor lefeküdjek. namindegy, éjfél után megint próbáltam aludni, nem tudom mennyire sikerült, de 2kor megint ránéztem az órára s úgy döntöttem, ez nem megy. mert közben énekeltem a fejemben, többek között az új népdalt, aminek a szövegét Bori elküldte pár órával korábban. kicsit felkeltem az ágyból, kinyitottam az ablakot, hátha egy kis friss levegő jót tesz s felnéztem a csillagokra. nagyon tetszenek a csillagok, hát rájuk mosolyogtam egyet.
és akkor rámkacsintott az ég - láttam egy hulló csillagot :)
ma este kicsit olyan érzésem volt, mintha lázam lenne, ezért úgy döntöttem igazán lefeküdhetek korán. valójában tegnap este is így voltam valahogy, 9től 10ig aludtam, de felkeltem, felöltöztem, és elmentünk buliba :) és teljesen elmúlt az a láz érzés, nagyon jól szórakoztam, ez egyszer táncoltunk is végre! s képzeld egy indiai fiúval táncoltam salsa-t! hahaha... nagyon szeretem ha forgatnak :) s hát ma is úgy elővett a láz érzés, hogy kicsit ráz a hideg de belül forrónak érzem magam, és 10kor lefeküdtem. nem aludtam valami jól, ha egyáltalán aludtam, ja! csak azért tudom, hogy valamennyit aludtam, mert azt álmodtam, hogy Roxi bekopog és megmondom neki hogy lehet kicsit beteg vagyok és be jól esne egy forró tea... és reméltem, hogy megesik rajtam a szíve, és valóban hozott nekem álmomban teát és volt kekszem is az asztalon. és éjfélkor felnéztem az órámra, és elgondolkoztam, hogy furcsa, hogy nem alszom... mert én általában úgy alszom, mint akit leütöttek. mondjuk az is igaz, hogy tegnap hajnali 6kor feküdtem le, mert ugye előre is vittük az órát és fél 6kor értünk haza a buliból - az is érdekes volt, hajnalban mind a 6an egyenest a konyhába mentünk, valamit inni megmi :) és persze utána egy órakor keltem fel. tehát érthető lehet, hogy nemigen akaródzik, hogy elaludjak. de általában nem akadály ha egykor kelek, hogy 10kor lefeküdjek. namindegy, éjfél után megint próbáltam aludni, nem tudom mennyire sikerült, de 2kor megint ránéztem az órára s úgy döntöttem, ez nem megy. mert közben énekeltem a fejemben, többek között az új népdalt, aminek a szövegét Bori elküldte pár órával korábban. kicsit felkeltem az ágyból, kinyitottam az ablakot, hátha egy kis friss levegő jót tesz s felnéztem a csillagokra. nagyon tetszenek a csillagok, hát rájuk mosolyogtam egyet.
és akkor rámkacsintott az ég - láttam egy hulló csillagot :)
and then
made some hot tea and when I got back I thought it would feel good to write this down somehow like this...
this evening I had a bit a feeling like I had a fever, so I decided to go to bed early. actually yesterday I felt somewhat similar, I slept from 9 to 10, but I woke up, got dressed and we went to a party :) and the fever feeling disappeared, I had a great time, this time we even danced, finally! and I danced salsa with an Indian boy! hahaha... I really like it if somebody spins me around :) and today I was feeling like having a fever again, like some chills and hot on the inside, so I went to bed at 10. I didn't sleep that well, if I did at all. oh! I only know I slept a bit because I dreamt Roxi knocked on my door and I told her I was a bit ill and I'd love some hot tea... and I hoped she would feel sorry for me, and she really brought me tea in my dream and I also had biscuits on my table. so at midnight I looked at the time and I thought it's weird that I'm not sleeping... because I usually sleep like a baby. well it's true that yesterday I went to sleep at 6 in the morning, because we changed to daylight saving time and got home from the party at half to 6 – that was interesting, too, all 6 of us went straight to the kitchen in the morning to drink something and all :) of course afterwards I woke up at one o'clock. so it's understandable that I didn't really feel like sleeping. but it usually doesn't bother me if I wake up at one I can go to sleep at 10. anyway, after midnight I tried to sleep again, don't know how that went, but at 2 o'clock I looked at the time again and I decided it's not working. because I was also singing in my head, amongst others the new traditional song to which Bori sent me the lyrics few hours earlier. I got out of bed a bit, opened the window, thinking some fresh air might do me some good and I looked up at the stars. I like the stars a lot, so I smiled at them.
and then the sky winked at me – I saw a shooting star :)
şi atunci
mi-am făcut un ceai fierbinte şi când m-am întors m-am gândit c-ar fi bine să scriu asta cam aşa...
astă seară mă simţeam un pic de parcă aş fi avut febră, deci m-am decis să mă culc mai devreme. de fapt şi ieri seara eram cam aşa, am dormit de la 9 la 10, apoi m-am trezit, m-am îmbrăcat şi ne-am dus la o petrecere :) şi senzaţia de febră a trecut de tot, m-am distrat mult, de data asta am şi dansat, in sfârşit! şi imaginează-ţi c-am dansat salsa cu un băiat indian! hahaha... îmi place foarte mult dacă mă învârte cineva :) şi azi la fel m-a luat senzaţia asta de febră, am nişte frisoane dar înăuntru mă simt fierbinte, şi m-am culcat la 10. n-am dormit prea bine, dac-am dormit, de fapt ştiu c-am dormit doar fiindcă am visat că Roxi bate la uşă şi eu îi spun că poate sunt un pic bolnavă şi vai ce bine mi-ar face un ceai fierbinte... şi speram să i se facă milă de mine, şi într-adevăr mi-a adus un ceai în vis şi aveam şi nişte biscuiţi pe masă. la miezul nopţii m-am uitat la ceas şi m-am gândit că e cam ciudat că nu dorm... că de obicei dorm ca un buştean. dar sinceră să fiu, ieri m-am culcat la 6 dimineaţa, că ştii am dat ceasul înainte şi am ajuns acasă de la petrecere la 5 jumate, şi faza aia a fost interesantă, când în zori toţi 6 ne-am dus în bucătărie să bem ceva şi chestii :) şi desigur m-am trezit la unu, deci pot să înţeleg că nu prea mi-e chef să adorm. dar de obicei dacă mă trezesc la unu asta nu mă opreşte să mă culc la 10. oricum, după miezul nopţii am încercat iar s-adorm, nu ştiu cât mi-a reuşit, dar la 2 m-am uitat iar la ceas şi m-am decis că asta nu merge. fiindcă între timp mai şi cântam în cap, printre altele noul cântec popular al cărui text mi l-a trimis Bori în urmă cu câteva ore. m-am trezit un pic din pat, am deschis geamul, să iau nişte aer proaspăt şi m-am uitat la stele. îmi plac foarte mult stelele, le-am zâmbit un pic.
şi atunci cerul mi-a făcut cu ochiul - am văzut o stea căzătoare :)
Subscribe to:
Posts (Atom)
