Nem csak zene van az mp3 lejátszómon!

Nemrég felfedeztem mennyi mindenre lehet felhasználni az mp3 lejátszót. Míg annak idején sok zenét hallgattam rajta – ami nagyon jól esett, ne tévesszen meg senkit -, most felfedeztem, hogy regényeket, beszédeket és komédiát is lehet hallgatni rajta.

Megosztom miket hallgattam mostanában.

Számos honlapról lehet ingyen letölteni hangoskönyveket (főként olyan művek, amelyeknél lejárt az 50 év szerzői jog). Régen nem gondoltam, hogy oda tudnék figyelni és regényt hallgatni (nem olvasni, nem látni a szavakat), de tényleg jól esik mosogatás, gyalogolás vagy pihenés közben hallgatni egy történetet.

A honlapok, amelyeket felfedeztem a librivox.org (több nyelvű könyvek, önkéntes alapon felolvasva), litteratureaudio.net (ha jól emlékszem csak francia) és a magyar elektronikus könyvtár: http://mek.niif.hu/keresesek/keresesf.phtml?formatum=MP3

Több francia regényt meghallgattam, mert szeretem hallani a nyelvet, meg rájöttem hogy kifejezetten hiányzott a francia nyelvtanulásomból az irodalom. Kevés francia nyelvű regényt olvastam, egy kezemen megszámolhatnám, valamint képregényeket (Asterix eredetiben nagyon jó móka), tankönyveket, újságokat, stb. Legutóbb A három testőrt hallgattam meg, (Alexandre Dumas) innen: http://librivox.org/les-trois-mousquetaires-by-alexandre-dumas/

A másik fajta anyagok, amiket hallgatok mondhatni hetente, azok beszédek, amelyek általában telefonon és interneten keresztül vevődnek fel – interjúk, bizonyos témák boncolgatása. Nagyon érdekes dolgokról lehet hallani, az emberi fejlődés elén levő egyénektől – s nem csak az csodálatos, amiről beszélgetnek, hanem nyíltságuk, tehetségük amint egymással találkoznak. Ezek főként az Egyesült Államokból vannak (tehát angolul), ezekről a honlapokról szoktam töltögetni:

http://www.daretoliveyou.com/mean-girl-cleanse/

http://beyondawakeningseries.com/

http://integrallife.com/

A harmadik dolog pedig teljes kikapcsolódás – alaposan megdolgozza a nevető izmokat – viszont ugyanakkor segít követni mi történik a nagyvilágban. Ez egy a Times honlapján hetente megjelenő „audió újság egy vizuális világnak”, neve: The Bugle. Vagyis egy „podcast”, egy adás felvétele, amit a hallgatók bármikor letölthetnek és meghallgatnatnak, nem a rádióban, hanem saját mp3 lejátszójukon, i-pod-jukon, számítógépükön. Fél óra komédia, angolul, picit nehéz megérteni, néha a humor fajtája miatt is, de amikor megérted, akkor nagyon intelligens módon, nevetve könyvelik el a hét híreit, néha pedig nagyon hülye vicceket tudnak kitalálni, olyankor már-már fájdalmas. A legújabb részben felolvasták az e-mailt amit küldtünk nekik (Nagyon jól esett!!). Innen lehet letölteni műsorokat:

http://podcast.timesonline.co.uk/rss/thebuglemp3.rss

Szegény hallgatósdi kütyüm hamarosan betölti a három évet (az mp3 lejátszóm), ami nagyonis ősinek számít. Ráadásul hiányzik a fő gombja (ki kellett operálni, mert beragadt), tehát valami hegyessel kell bekapcsoljam. A fülhallgatónak is fele elromlott és levágtam (fél füllel hallgatom). Nincs szívem újat venni, hisz jól szolgál még mindig szegény, mit csinálnék vele.

Te mit csinálsz mosogatás, gyalogolás vagy pihenés közben?

It's not all just music on my mp3-player!

Not long ago I discovered in how many ways you can use the mp3-player. While before I would listen to a lot of music on it – which was really good, don't misunderstand –, now I discovered that you can play novels, talks and comedy on it as well!

Let me share what I've been listening to nowadays.

You can download audiobooks from several websites (mainly works that have passed the 50 year copyright period). Before I wouldn't have thought that I could pay attention and listen to a novel (as opposed to reading one, seeing the words), but it's really nice to hear a story while washing up, walking or resting.

The websites I've discovered are librivox.org (audiobooks in several languages, read by volunteers), litteratureaudio.net (I think only in French) and the online Hungarian library: http://mek.niif.hu/keresesek/keresesf.phtml?formatum=MP3

I've listened to several French novels, because I like to hear the language, and I realised I really missed literature when I was learning of French. I read few novels in French, could count them on one hand, and comics (Asterix in original is real good fun), textbooks, newspapers, etc. The last audiobook I listened to was The Three Musketeers by Alexandre Dumas, it's here: http://librivox.org/les-trois-mousquetaires-by-alexandre-dumas/

The other types of materials I listen to almost weekly are talks, which are recorded over the phone and internet – interviews, different people exploring diverse topics. You can hear very interesting things, from people at the leading edge of human evolution – and it's not just the things they talk about that are amazing, but their openness, and their talent in engaging fully with each other. These are recorded mainly in the United States (therefore in English), I download them from these websites:

http://www.daretoliveyou.com/mean-girl-cleanse/

http://beyondawakeningseries.com/

http://integrallife.com/

The third thing is complete fun – it definitely works the laughing muscles - but it also helps you keep up with things going on in the world. It is “an audio newspaper for a visual world” that appears weekly on the Times website, its name: The Bugle. It's a “podcast”, a recorded show that listeners can download and listen to any time, not on the radio, but on their own mp3-player ,i-pod or computer. Half hour comedy, in English, a bit difficult to understand (for non English natives), sometimes even because of the type of humour, but when you do understand, they present the week's news in a very intelligent way, laughing along, and sometimes they can come up with very silly jokes, puns, it's almost painful. In the last episode they read out our e-mail that we sent them (It was awesome!!). You can download episodes from:

http://podcast.timesonline.co.uk/rss/thebuglemp3.rss

(may contain some strong language)

My poor listening thingy will soon turn three (my mp3-player), which counts as quite ancient. Plus its main button is missing (it needed to be taken out because it got stuck), so I need to turn it on with something pointy. One of the earphones broke as well so I just cut it off (now I listen to it with one ear). I can't bring myself to buy a new one, because it serves me so well poor thing, what would happen to it.

What do you do while washing up, walking or resting?

Házunk előtt megy el a tejút

Nyáron lefekvés előtt a házikó előtt pár perc alatt 6-7 hullócsillagot lehetett számlálni a sűrű égen. Egy idő után vagy eláll a nyakad, vagy elfogy a bátorságod kint álldogálni a sötétben.
Vasárnap reggel kihúztuk a függönyt és ment a kedvenc adásom: bárányfelhők úsztak át a kéken, fák lengették a szellőt. Mostanában valamivel korábban kelek és vörös az ég, néha ködös vagy havazik.
Ha vécére mentem ősszel, elnéztem amint falevelek csipogtak egyik ágról a másikra. Most már nem foglalkozom érdekes látnivalókkal, elvégzem a dolgom mielőtt hozzáfagynék az ülőkéhez – na nem na, múltkor -7 fokban teljesen tűrhető volt.
De a házikó nagyon hamar kimelegedik, alig kell tüzelni.
Néha látunk őzeket, elég közel a házhoz (megtalálod-e őket a képen?). Medvének csak nyomát láttuk, de annak is megvolt a varázsa. Egyszer láttunk egy baglyot az erdőben, csodálatos érzés volt. Talán azért, mert olyan titokzatos - ritkán látni ilyen állatokat élőben. Ezért mikor meglátok vaegyet, mintha kicsit megnyílna az erdő. Találkoztunk békával, pár viperával meg egérrel. Nyáron sok gyík sütkérezik a köveken. Télen többféle madár jön a borókafenyőre vagy a madáretetőre.

Our cottage is by the Milky Way

In summer, you could count 6-7 shooting starts on the dense sky in a few minutes outside the cottage. After a while either your neck goes numb or you run out of bravery to stand outside in the darkness.
Sunday mornings we would pull the curtains and my favourite show would be on: fluffy clouds would swim across the blue, trees would swing in the breeze. Nowadays I wake up slightly earlier and the sky is red, sometimes it's foggy or snowing.
When I went to the toilet in autumn, I'd watch the leaves chirp from one branch to another. Now I don't occupy myself with interesting things to see, I do my job before I freeze to the toilet seat – oh not really, last time it was totally bearable in -7 degrees.
But the cottage heats up very quickly, we only need to have the fire going for a little while.
Sometimes we see deer, quite close to the cottage (can you spot them in the photo?). We've only seen the tracks of bears, but even that was magical. We saw an owl in the forest once, it felt amazing. Maybe because it's so mysterious – it's rare to see these animals in real life. That's why when I see one, it's as if the forest opens up a bit. We've seen frogs, a couple of adders and mice. In summer lots of lizards sit on rocks in the sun. In winter many types of birds come to the juniper tree or to the bird table.

Megyünk takarni

[egy nyolc évvel ezelőtti fogalmazás]

Reggel felkeltem és rájöttem, hogy nem otthon vagyok, persze nagymamáéknál voltunk és éppen azelőtt való napon érkeztünk egy zsibbasztó út után. Mindenki felkelt már nyolc előtt, én még tízkor is lusta voltam felöltözni.
– Ez vakáció, én pihenni akarok!
– Mindjárt bejön papó és repülsz az ágyból! – mondta anyu fenyegetően.
– Ó, máris öltözöm.
Kimentem, reggeliztem, mindenki “megdícsérte” koránkelésem. Úgy tizenegy óra felé bejön Misi bátyám és nannyóhoz szól:
– Édesanya, hol a tarisznya? Megyünk a Ramocsa-tövére.
– Igen, ott az ajtó mögött.
– Hova? Takarni? Én is akarok! – szóltam bele.
– Én is! – utánozott öcsém.
Elmentünk takarni az egész családdal, csak nannyó maradt otthon, hogy finom vacsorát készítsen nekünk és különben is ő csak nagy ritkán, ha megforgatja a rendet.
A szekérre alig fértünk fel, én csakis azzal vagyok hajlandó utazni falun. Nem másért, de mikor hazamegyünk, én nem bírom ki, hogy ne szekerezzek egy kicsit, nagyon szeretem hallani a lovak ügetését, szeretem a szekér rázását a gidres-gödrös úton. Ha papóék mennek valahova, még ha nem is megyek velük, az utca végéig leszekerezem én is, majd gyalog visszamegyek. Nos, a Ramocsa-töve talán papóék legnagyobb földje és egy erdő mellett, a falutól nagyon távol van. A fű már le volt kaszálva, a rend szépen szétterítve. Mi meg kellett forgassuk. Anyuék neki is kezdtek a munkának, én még lustálkodtam, Misi bátyám pedig a kancát kötötte egy mogyoróbokorhoz, a csikót meg szabadon engedte. Sokat dolgoztunk, megforgattuk az egész rendet. Lacika, a hároméves kistestvérem egy bokor árnyékában ült és unatkozott, én néha odamentem pihenni. Miután befejeztük a forgatást, mindenki a bokor alá gyűlt és nekikezdtünk „ebédelni”, közben már délután volt. Szalonnát, paprikát, túrót, paradicsomot és persze kenyeret ettünk. Ahogy így leírom, most nem enném meg, de ott olyan finom volt, mintha királyi étek lett volna, hisz rendesen ki voltunk fáradva. Majd mindenki lefeküdt pihenni. Nagyon kellemes volt a szabad levegőn próbálni elaludni, de nekem valahogy nem sikerült, tehát felkeltem és elkezdtem gondolkodni, miket csináltunk más nyarakon itt. Eszembe jutottak szép emlékek, mint például az, hogy a közelben volt egy forrás és elmentünk volt oda is Miki bátyámmal és mennyi vízben jártunk. A gombaszedés is eszembe jutott, amikor az ottani erdőbe jártunk, majd utána nannyó többféleképpen megfőzte a sokféle gombát, én viszont nem bírtam megenni. Hát amikor tüzet raktunk és szalonát pörköltünk! Még most is összefut a nyálam! Miután meguntam a sok gondolkodást és légyhajtást, felálltam és mi volt a fejemben, nem tudom, de lefeküdtem a fűbe és begurultam a meredek oldalon. A fű torzsája összeszúrta derekamat, de kiszaladtam és begurultam újra és újra. Mások is ébredezni kezdtek én meg szédülni, úgyhogy leültem melléjük.
A férfiak szétnéztek és eldöntötték, hogy lehet összeszedni a rendet, mert estig haza kell menni és ki tudja milyen állatok járnak ide éjszaka! Én Józsit, a csikót tartottam szemmel, mert már eléggé nagy volt, ő is húzta a szekeret , tehát könnyen széttaposhatott volna és papó mindennap elmondta nekünk, milyen veszélyesek az állatok, hogy nem lehet megbízni bennük, de én valahogy mindig szembenéztem az állatokkal és szerénynek láttam őket. Ettől a csikótól azonban féltem, nem ismertem őt, láttam, hogy szeret szaladgálni. Laci közelében jártam, vigyázzak rá. Éppen gereblyéltem egyik boglya körül, amikor az a csikó mind közelebb és közelebb jött és mindenki megállt. A csikó egyenesen rám nézett 3-4 méter közelről. Megijedtem, de Misi bátyám, akiről elmondhatom, hogy szereti az állatait, azt mondta nekem:
Nyújtsd ki felé a tenyeredet!
Én félően megtettem, a ló meg kíváncsian, valami félelemmel nézett rám... Utána elment. Meg voltam ijedve, mégis nagyon kellemes volt végre szembenézni vele, olyan édes volt, gyerekes.
– Miért kellett kinyújtsam a kezem?
– Nem tudta, megharapjon-e vagy elszaladjon-e – felelte papó.
– Biztos azért figyelt meg úgy, mert ki van engedve a hajad – mondta Miki bátyám.
Kezdtük megrakni a szekeret, mert már minden boglya kész volt, papó felmászott tapodni, körbe, szépen összeszedtük, én már nyávogtam a vége felé, hogy menjünk már haza, el voltam fáradva. Végül óriási nagy szekér szénát raktunk, persze felmásztunk a legtetejébe, papó hajtotta a lovakat, Lacit magam mellé vettem. Most a szekér nem rázott, mint amikor üresen volt, hanem altatóan hintáztatott minden kis gödörnél. Papó rám-rám szólt, hogy ne nyúljak a faágak után, mert leesek, öcsém kacarászott. Mentünk hazafelé, már ment le a nap a dombok mögé. Mikor beértünk a faluba egy új világ tárult elénk: minden udvarba beláttunk. Mindenkinek köszöntünk és szerényen bámultunk be a kapuk mögött táruló csűrök, kutak és állatok sokaságára. A mi udvarunkat is megbámultuk, valahogy másképp nézett ki magasabbról, mint amikor lent szaladgáltuk Lacival, ahogy hazaértünk a hosszú kocsiút után. Misi leugrott és kinyitotta a kaput. Nannyóka már várt az ajtó előtt, de én még hátrahintáztam a csűr ajtajáig a szekérrel. Előreszaladtam teljes sebességgel, talán gyorsabban is, mert lejt az út a csűrtől elé a házhoz, és berontottam az ajtón. A drága nannyó hígpalacsintát készített nekünk, az én kedvencem!
Végül fáradtan bújtunk ágyba és álmodoztunk arról, mi lesz a következő nap. Vajon felkelek majd én is időben?

2002
VIII osztály

The man who planted trees

Magyarul is megvan.
On peut le regarder en français.

Prima zi

începe ca o zi obişnuită. Ceva se mişcă în apropiere şi e timpul să te scoli. Mai savurezi un pic lumina caldă care pătrunde prin pleoapele tale. E o senzaţie plăcută, să pluteşti aşa, ca într-un vis.
După ceva vreme, observi că s-a schimbat ceva în jurul tău. Pentru prima oară de când eşti aici, te simţi destul de incomod, încerci să te mişti, dar nu-ţi mai găseşti locul.
Dintr-o dată se rupe ceva în lumea ta şi simţi o mare agitaţie. Nu înţelegi ce se întâmplă. Ai mai avut momente de nesiguranţă, când simţeai nevoia să dai din picioare cu toată puterea, acum însă situaţia devine de-a dreptul sufocantă!
Timpul trece foarte greu şi tu vrei doar să scapi cât mai repede de aici, să te simţi iar în largul tău, în siguranţă. Nu e altă cale: trebuie să treci printr-o strâmtoare, sperând că dincolo lumea e mai frumoasă.
Dar nu e uşor. După câteva minute sau poate ore de chin, eşti liber, în sfârşit. Lumea de aici e plină de necunoscut acum: simţi o adiere rece, o lumină mult mai puternică şi trebuie să ţipi cât poţi de tare! Mai simţi o durere în locul noului tău buric.
Eşti spălat şi înfăşurat în ceva aspru, apoi eşti aşezat în braţele mamei... Guşti laptele cald care te calmează-ntro clipită şi auzi cum în apropiere bate inima care te-a crescut. Eşti totuşi în siguranţă.
Adormi liniştit, în sfârşit.

The first day

begins like any other day. Something moves nearby and it's time to wake up, but you enjoy a bit more the light shining in through your eyelids. It's a nice feeling to float like this, as if in a dream.
After a while, you notice that something changed around you. For the first time since you're here, you feel quite uncomfortable, you try to move, but you can't find your place.
Suddenly something breaks in your world and you feel a great disturbance. You don't understand what's happening. You've had moments of uncertainty before, when you needed to kick with your legs as hard as you could, but now the situation is becoming rather suffocating!
Time passes very slowly and all you want is to get out of here as quick as possible, to feel relaxed again, and safe. There is no other way: you must go through an opening, hoping that the world's better on the other side.
But it's not easy. After a few minutes or maybe hours of suffering, you are finally free. This world is full of unknown now: you feel a cool breeze, much brighter light and you need to scream as hard as you can! And you feel an ache in the spot of your new navel.
You're washed and covered in something rough, then you are put into your mother's arms... You taste the warm milk that calms you in a moment and you hear the heart that raised you beating nearby. You are safe after all.
You finally fall asleep, relaxed.

nini

Régebb arról írtam, „be the change you want to see in the world”, azaz légy te magad a változás, amit szeretnél látni a világban. Ha valamin változtatni akarsz, magadon van a legnagyobb hatalmad. Minden „ma”, minden pillanatban döntéseket hozol. Ezek pedig teljesen szabadok lehetnek, ha engeded. Nincs érv a cselevés ellen - hogy te soha nem tettél ilyent, vagy félsz, vagy úgysem ér semmit - hanem csak a „miért ne?”...

Ez volt a mai beszéd szép része. Ki lehetne bővíteni de mást akartam leírni.

Továbbra is kikötöm: írásom monológ jellegű, ilyenkor magammal beszélek hehe, nem tanácsolgatok másoknak. Ilyent csak magamnak engedhetek meg. :P

Pár hónappal ezelőtt volt, a Romana felé menet, de lehetne bármikor, bárhol. Megláttam a buszon két fiatal fiút, de még olyan licisek lehettek. Az olyan típus, aki úgy valahogy felhívja a figyelmet, különlegességével. Valami furcsa módon kicsit büszke vagyok, mikor érdekes öltözetű, esetleg hosszúhajú, friss embereket látok és úgy képzelem talán személyiségük is olyan érdekes, mint kinézetük. Nem mintha a látszat alapján ítélném meg az embereket, de mégis néha felfigyelek bizonyos emberekre és magamban elmosolyodok, gondolván... lehet érdekes dolgok járnak néha fejükben, talán valami nagyon eredetivel is foglalkoznak, mittomén.

Leszállok, elmegyek feltölteni a buszra, metróra való kártya-pénztárcát, s mikor megyek vissza, nem is tudom milyen dolgom volt... hát látom, hogy az egyik menő kölyök az előbbiek közül gond nélkül ledob a földre egy kiürített cigisdobozt.

Nemtom, lehet nem vagyok normális DE ÚGY FELDÜHÖDTEM!!! És nem csináltam semmit. Mondjuk jó csúnyán rájuk néztem. (hatásos nézésem tud lenni, de hát az csak nézés)

Nagyon jött hogy odamenjek, felvegyem a földről és visszaadjam neki, hogy „leejtetted ezt!”. De nem tettem, nem volt merszem. Hogy lehet, hogy jó fejeknek néztek ki és ennyire parasztok??

(Ha parasztoknak néztek volna ki, akkor is felhúzódom, de kitudja. De hogy néznek ki a parasztok? Kényes téma az emberek külalakját taglalni. Ki mint képzeli, úgy gondolja.)

Szóval. Igazán fel kellett volna vegyem és a kezükbe nyomjam, nem volt vesztenivalóm. Kicsit lehet vagy kiröhögnek vagy megharagusznak, sakkó mi. Legalább tettem volna valamit hahaha.

Azóta még legalább kétszer előfordult, hogy körülöttem levő gyalogosok véletlenül vagy tudatosan szemeteltek és ez által taposták az idegeimet. Mert minden alkalommal jött, hogy felvegyem. És nem tettem. És mindig mondtam, hogy majd következőben.

Valamikor majd megteszem. (S felhúzok egy tudatlan szemetelőt. hehe)

Amúgy is minek vagyok olyan érzékeny? Úgyis majd valaki összegyűjti. Úgyis a szemétdombra kerül. De valahogy ez a nemtörődömség, a tisztelet teljes hiánya a körülötted levő helyek és emberek iránt... no. Dejó hogy van blog ahol kiírjam magamból hahaha

Szemetelők, legyetek résen! Lehet elkaplak! És idegesítő lesz! :P