Acting course for everyday life



About a year ago I went to a two-day acting course in Glastonbury, organised by Tor Theatre and Somerset Skills & Learning. I am going to describe one of the exercises we did.

It was a small, short course, really just a taster, but we did many different activities and it made two days really good in grey January. It was a very diverse group of people, creating a supportive environment together with the trainer.

I like courses or workshops where people get together to learn something in a group. I like acting, especially challenging practice, where you don't have a text to tie you down, you just make up a character, a situation, and you play! You get to step outside of your own personality, while of course still being present.

So for one of the exercises the trainer gave each of us a number from 1 to 10, without showing it to anyone else. We were around 10 people I think. Then he explained that our numbers will represent status in society, 1 being the poorest, most disadvantaged, 5 being perhaps those who get by fairly well on average, and 10 being millionaires or royal. He invited us to think about what our number represented and to step into that character. The exercise was to mill around evenly in the space and to get accustomed with our character. Then, slowly he told us to interact with each other with a gesture, a nod specific to our character. It was interesting how we could quite easily play some of the roles, while the middle ground was a bit tricky to find, to express, the characters around 4-5-6. After that he invited us to say a few words of greeting as we pass each other, still in line with our character's status. Later we stopped moving and he told us to stand in a line starting from one end of the room to the other, according to status. Remember, nobody knew each other's numbers, only their own. Obviously whoever had 10 and 1 had an easy job and everyone else had to find to fill in the rest. If I remember well we actually got it right straight away, and that with there being two nines!
For me it was interesting because I think I was playing an 8 or a 9, which is quite high up there. And it's also interesting to give these “grades” to people and personalities. And mostly to self-confidence. The higher you are, the more secure, the more power you have. And the most interesting about it was that I can act being 8 or 9 and people can't really make the difference... I think the trainer might have mentioned that this practice is useful to remember when going to an interview or having to speak in public. To just think you have a high number in your pocket and act it!

I know acting is also used as a form of therapy. I am sure it can be helpful, I've experienced its power of broadening your perspective. Also, getting on a stage with any type of performance can be therapeutic and builds your self-confidence (as long as it is properly framed, in front of a mature audience).

Have you ever done any acting? Do you remember anything meaningful you learned from any games/exercises from interesting courses?

We run after buses.

  • We run after buses because we need to catch them.
  • We run after buses because they're the cheap environmentally friendly way of getting around.
  • We run after buses because we underestimate the time left and we always almost or actually miss them.
  • We run after buses even when we know we have another 10-20 minutes.
  • We run after buses even if they're not our buses, just to practice, and when jogging it is actually just to get better at running after buses.
  • We run after buses because it truly gives us purpose.
  • We run after buses even though it is quite dangerous...
  • We run after buses because getting on a bus out of breath after running full speed for the past few hundred meters is a sweet triumphant feeling!

someecards.com - Never run after buses or men. There will always be another one.


How about you?

Feketerigó


A minap kertészkedtem egyet, egy aprócska részen, ahol érvényesülhetek és növelhetek amit kedvem telik. S hát épp azokat a magokat akartam elültetni, amiket még az erdőkerti zöldségesünkbe vettünk volt és amit onnan kaptunk ajándékba. S hát hajlongok, guggolgatok szép enyhe napsütéses délután, alaposan átdolgoztam a földet, mert tele volt gyommal és jó annak a gyökerét is kiszedni belőle.

Nagyon sok itt a fekete rigó, és állandóan énekelnek. Más kis madár is van, meg csókák, nagyon jópofák. Az egyik csókának van egy fehér tolla ami kiáll a szárnyából, mindig felismerem a szembelevő háztetőn. Télen láttam amint leugrottak a szomszéd kéményén s pár másodperccel később kint termettek, nem tudom hogy fértek el, hisz olyan pici volt az a lyuk.

Szóval énekelgetett körülöttem egy feketerigó, biztos látta a sok finom gilisztát meg bogarat amit felástam. Pár héttel ezelőtt H mutatott egy bogarat, amit jobb kivenni a földből és megölni, mert elrágja a zöldségek gyökerét, egy sárga százlábú-féle nyüvecske. Szorgalmasan kiszedegettem a kőre s megnyomtam.

Zenél a feketerigó s hopp leszáll közel s körbeugrálja a kis földecskét amit felástam, keresgél. Egy méterre se volt tőlem! Aztán leguggoltam ismét, hogy folytassam, s hát mellém ugrált s csendben felkapta s jóízűen elfogyasztotta a sárga bogarat, amit kinyírtam. Nagyon édeske volt, hipp-hopp, itt a finom kaja. S aztán megint énekelgetett s én válaszoltam, utánoztam. Később kihúzott egy gilisztát is.

Majd átjött ám a szomszéd fekete macskája, hozzám dörgölőzött. Túl sáros volt a kezem úgyhogy csak visszadoromboltam neki, majd odább ment sütkérezni a kövön. Akkor egy ideig elkerült a feketerigó.

Subtitles translated!


I have been volunteering at TED.com as a translator and today I had my first subtitles published!

I am posting here a link to the video for which I wrote subtitles in Romanian.
I hope you enjoy it!

Enric Sala: Un ocean neatins


"Imaginează-ţi că oceanul este contul nostru de economii - iar în prezent noi facem doar retrageri, nu depunem nimic. Enric Sala ne arată cum putem regenera contul nostru cu rezervaţii marine totale care aduc mari beneficii ecologice şi economice."

Mi a siker?


Szakmailag: jelen pillanatban számomra az siker, amikor képes vagyok fellépni és kiváló szolgáltatást nyújtani azoknak, akiknek szüksége van rá, az én esetemben ez tolmácsolás, tanítás vagy fordítás.Akkor vagyok leginkább megelégedve, amikor segíthetem a nyelv akadályának átlépését az én népem és... az én népem között (legyen az bármely két vagy több ember aki különböző nyelven beszél). Míg a munkám akkor igazán jutalmazó, amikor azt értékelik... az is annak jele, hogy jól van elvégezve, ha én beleolvadok a háttérbe és a kommunikáció csak folyik akadály nélkül, rajtam keresztül.

Anyagilag akkor érzem magam sikeresnek, mikor van elég jövedelmem, hogy kifizessem a szállást, a számlákat, az eledelt, a közlekedést, kis finomságokat és bármit amit ki akarok próbálni. Úgy érzem szerfelett jól keresek amikor megengedhetem magamnak, hogy kedves ajándékokat adjak azoknak, akiket ismerek. Úgy gondolom anyagilag gyarapszom, mikor ezek után minden hónapban marad pénz amit félretegyek és jótékonyságra fordítsak.

Mint ember akkor érzem beteljesültnek életem, amikor megnyílok és megosztom a tapasztalatokat, munkát, ételt és örömet másokkal. Valóban győzedelmesnek érzem magam amikor az emberek számíthatnak rám és én sem félek rájuk számítani szükség idején. Méltónak érzem magam amikor el tudom képzelni, hogy rám gondolnak mint a buzgalom és az együttérzés egyik példaképe. Úgy gondolom igazán ember vagyok amikor megértésről teszek tanúságot úgy mások, mint saját magam iránt. Békés és magabiztos vagyok amikor elcsendesülhetek. Diadalmasnak érzem magam amikor gyakorolhatom tehetségeimet (zenélés, írás, tánc). Hálás vagyok, hogy van időm finomakat főzni és ragyogó napsütésben biciklizni. Nagyon szerencsés vagyok, hogy van sok kedves, szerető barátom és a családom.


Számodra mit jelent a siker?*

_________________________________
* Ez a bejegyzés annak a megerősítése vagy igenlése amit értékelek és amit néha átélek. Ezek a gondolatok oly békésen teremtek, miután sokat olvastam és hallgattam beszélgetéseket az emberi fejlődésről. Meg kell jegyezzem, hogy a kérdés pontosabban Oprah új műsorában hangzott el, amit kimondottan ajánlok mint egy szórakoztató, könnyen megérthető összefoglalója csodás tanításoknak.

What is success?


Professionally: where I am today, success to me is being able to step up and deliver an excellent service to those who need it, in my case that being interpreting, tutoring or translating.
I am most accomplished when I can facilitate crossing the language gap between my people and... my people (be that any two or more people who speak different languages of the ones I know).
While my work is most rewarding when it is truly appreciated... it is also a sign of it being done well when I fade into the background, because communication is simply flowing, through me, flawlessly.

Financially, I feel prosperous when I have enough resources to pay for rent, bills, food, transport, treats and anything I want to try out. I feel like I'm truly thriving when I can afford giving heart-felt gifts to those I know. Also, I believe that I am being fruitful financially when after all those I have money left over every month to set some aside and give the rest to charity.

As a human being I feel fulfilled when I can open and connect to and share experiences, work, food and joy with others. I truly feel victorious when people can rely upon me and I don't fear relying on them in times of need. I feel worthy when I can imagine being put in the spotlight as an example of dedication and compassion. I believe I am truly human when I practice understanding both towards others and to myself. I am centered and grounded when I become still. I feel triumphant when I can practice my skills of making music, writing and dancing. I am grateful to have time for cooking tasty food and for cycling in shimmering sunny weather. I am most fortunate to have dear, caring friends and family.


What does success mean to you?*


_________________________________
* This entry is an affirmation of what I value, and what at times in my life I experience. These thoughts so soothingly surfaced after lots and lots of reading and listening to audios about human flourishing. I must note that the question was specifically raised at Oprah's new show, which I highly recommend as an entertaining, understandable summary of great teachings.

walk with a stranger


One Friday evening I was emptying the mailbox in the hallway of the post office when a young boy noticed me there alone, struggling with fitting a packet into my backpack. I was quite excited because I knew the parcel was probably M's birthday gift from his parents.

The boy asked me for 5 lei. My usual answer is a “Sorry, no”. But he insisted, that he needed money to buy bread. I honestly don't know why, but in a bit of a nutty way I asked “Do you really need it for bread?”, and he maintained that yes, he needed it for food. So I said if that is so, I will give him 5 lei, from my heart, and that I hope it helps him. He seemed very pressed, looking around anxiously, while I took out the money from my purse and handed it to him.

After I put the purse away... he started asking for another 5 lei. And at this point he was really urging me to hurry up and give him another 5 lei. I kindly reminded him that it would be nice if he thanked me for the note I'd just given him. “Thanks! But give me 5 more, now!”. Well that's not a nice way to behave! I was in a kind of motherly state a bit, like I would've wanted to teach him some manners.

Then he started threatening me, while looking around worried, hurrying me to deliver what he demands. “Or else I'll call my father and you'll be sorry”. Really? You're going to call daddy? Of course in the moment, facing him alone I didn't say those things. I was slightly intimidated, but not genuinely scared because it was so distant... as if his father could be bothered, really, and what would he do?

At this point we left the post office and started walking down the main street. It was dark and I had already said goodbye to him several times, but it turned out he was going in the same direction. So he walked at a certain distance from me, continuing to ask for money. I continued to tell him I had already given him 5 and it should be enough for bread and such, and that I sincerely wish him all the best.

Later he threatened me further, saying that if I don't give him 5, he'll take all my money. I took that in, I felt it didn't bother me too much, so I answered I needed that money just as much as him, for bread and food. I was in fact headed for the market, to buy food. And he didn't do anything, just kept repeating the same threats and demands and I kept repeating the same facts.

My adrenaline was quite high I must say. But also I felt very centred, I didn't actually feel fear very much because he seemed more scared than me when people would walk by. It was a very good experience. Not to react to threats. Especially not to try to scare him or anything, just calmly letting him be there if that's what he wants. It might've confused him a bit, like he didn't know what to do next.

After a while I asked him about his age, where he was from, he asked me also. I don't know how honest he was in his answers, but it doesn't really matter. It took his focus from begging to just... walking and talking. Sometimes he'd ask for money again, at least 2 lei then, and I'd reassure him of my best wishes. One time he asked for a kiss. I told him I had a boyfriend and that he can have a kiss from his mother or sisters. He quickly said he had a girlfriend anyway.

I asked him why was he asking so much from me? What does he give? Anyway, guess what was in his bag? A loaf of bread. That he had asked the money for. Haha. I didn't mind.

I saw him as a person I happen to be talking to, because he's walking the same way. I wanted him to feel that and that I wish him all the best in his life, good luck, compassion and such. I don't know what effect it had on him and how much he believed me.

This experience felt like we broke some barriers, or, if not, we had a glimpse of what is beyond the roles we play. To him, I was a source of income. To me, he was a beggar and a threat. Walking down the street, we were forced to step out of our initial roles, and we became merely two strangers, who got to connect by chance, not very deeply, but it was enough to kick us a bit out of balance.

And then we walked on into our lives.

Nem csak zene van az mp3 lejátszómon!



Nemrég felfedeztem mennyi mindenre lehet felhasználni az mp3 lejátszót. Míg annak idején sok zenét hallgattam rajta – ami nagyon jól esett, ne tévesszen meg senkit -, most felfedeztem, hogy regényeket, beszédeket és komédiát is lehet hallgatni rajta.

Megosztom miket hallgattam mostanában.

Számos honlapról lehet ingyen letölteni hangoskönyveket (főként olyan művek, amelyeknél lejárt az 50 év szerzői jog). Régen nem gondoltam, hogy oda tudnék figyelni és regényt hallgatni (nem olvasni, nem látni a szavakat), de tényleg jól esik mosogatás, gyalogolás vagy pihenés közben hallgatni egy történetet.
A honlapok, amelyeket felfedeztem a librivox.org (több nyelvű könyvek, önkéntes alapon felolvasva), litteratureaudio.net (ha jól emlékszem csak francia) és a magyar elektronikus könyvtár: http://mek.niif.hu/keresesek/keresesf.phtml?formatum=MP3
Több francia regényt meghallgattam, mert szeretem hallani a nyelvet, meg rájöttem hogy kifejezetten hiányzott a francia nyelvtanulásomból az irodalom. Kevés francia nyelvű regényt olvastam, egy kezemen megszámolhatnám, valamint képregényeket (Asterix eredetiben nagyon jó móka), tankönyveket, újságokat, stb. Legutóbb A három testőrt hallgattam meg, (Alexandre Dumas) innen: http://librivox.org/les-trois-mousquetaires-by-alexandre-dumas/

A másik fajta anyagok, amiket hallgatok mondhatni hetente, azok beszédek, amelyek általában telefonon és interneten keresztül vevődnek fel – interjúk, bizonyos témák boncolgatása. Nagyon érdekes dolgokról lehet hallani, az emberi fejlődés elén levő egyénektől – s nem csak az csodálatos, amiről beszélgetnek, hanem nyíltságuk, tehetségük amint egymással találkoznak. Ezek főként az Egyesült Államokból vannak (tehát angolul), ezekről a honlapokról szoktam töltögetni:

A harmadik dolog pedig teljes kikapcsolódás – alaposan megdolgozza a nevető izmokat – viszont ugyanakkor segít követni mi történik a nagyvilágban. Ez egy a Times honlapján hetente megjelenő „audió újság egy vizuális világnak”, neve: The Bugle. Vagyis egy „podcast”, egy adás felvétele, amit a hallgatók bármikor letölthetnek és meghallgatnatnak, nem a rádióban, hanem saját mp3 lejátszójukon, i-pod-jukon, számítógépükön. Fél óra komédia, angolul, picit nehéz megérteni, néha a humor fajtája miatt is, de amikor megérted, akkor nagyon intelligens módon, nevetve könyvelik el a hét híreit, néha pedig nagyon hülye vicceket tudnak kitalálni, olyankor már-már fájdalmas. A legújabb részben felolvasták az e-mailt amit küldtünk nekik (Nagyon jól esett!!). Innen lehet letölteni műsorokat:

Szegény hallgatósdi kütyüm hamarosan betölti a három évet (az mp3 lejátszóm), ami nagyonis ősinek számít. Ráadásul hiányzik a fő gombja (ki kellett operálni, mert beragadt), tehát valami hegyessel kell bekapcsoljam. A fülhallgatónak is fele elromlott és levágtam (fél füllel hallgatom). Nincs szívem újat venni, hisz jól szolgál még mindig szegény, mit csinálnék vele.

Te mit csinálsz mosogatás, gyalogolás vagy pihenés közben?

It's not all just music on my mp3-player!



Not long ago I discovered in how many ways you can use the mp3-player. While before I would listen to a lot of music on it – which was really good, don't misunderstand –, now I discovered that you can play novels, talks and comedy on it as well!

Let me share what I've been listening to nowadays.

You can download audiobooks from several websites (mainly works that have passed the 50 year copyright period). Before I wouldn't have thought that I could pay attention and listen to a novel (as opposed to reading one, seeing the words), but it's really nice to hear a story while washing up, walking or resting.
The websites I've discovered are librivox.org (audiobooks in several languages, read by volunteers), litteratureaudio.net (I think only in French) and the online Hungarian library: http://mek.niif.hu/keresesek/keresesf.phtml?formatum=MP3
I've listened to several French novels, because I like to hear the language, and I realised I really missed literature when I was learning of French. I read few novels in French, could count them on one hand, and comics (Asterix in original is real good fun), textbooks, newspapers, etc. The last audiobook I listened to was The Three Musketeers by Alexandre Dumas, it's here: http://librivox.org/les-trois-mousquetaires-by-alexandre-dumas/

The other types of materials I listen to almost weekly are talks, which are recorded over the phone and internet – interviews, different people exploring diverse topics. You can hear very interesting things, from people at the leading edge of human evolution – and it's not just the things they talk about that are amazing, but their openness, and their talent in engaging fully with each other. These are recorded mainly in the United States (therefore in English), I download them from these websites:

The third thing is complete fun – it definitely works the laughing muscles - but it also helps you keep up with things going on in the world. It is “an audio newspaper for a visual world” that appears weekly on the Times website, its name: The Bugle. It's a “podcast”, a recorded show that listeners can download and listen to any time, not on the radio, but on their own mp3-player ,i-pod or computer. Half hour comedy, in English, a bit difficult to understand (for non English natives), sometimes even because of the type of humour, but when you do understand, they present the week's news in a very intelligent way, laughing along, and sometimes they can come up with very silly jokes, puns, it's almost painful. In the last episode they read out our e-mail that we sent them (It was awesome!!). You can download episodes from:
(may contain some strong language)

My poor listening thingy will soon turn three (my mp3-player), which counts as quite ancient. Plus its main button is missing (it needed to be taken out because it got stuck), so I need to turn it on with something pointy. One of the earphones broke as well so I just cut it off (now I listen to it with one ear). I can't bring myself to buy a new one, because it serves me so well poor thing, what would happen to it.

What do you do while washing up, walking or resting?

Házunk előtt megy el a tejút

Nyáron lefekvés előtt a házikó előtt pár perc alatt 6-7 hullócsillagot lehetett számlálni a sűrű égen. Egy idő után vagy eláll a nyakad, vagy elfogy a bátorságod kint álldogálni a sötétben.
Vasárnap reggel kihúztuk a függönyt és ment a kedvenc adásom: bárányfelhők úsztak át a kéken, fák lengették a szellőt. Mostanában valamivel korábban kelek és vörös az ég, néha ködös vagy havazik.
Ha vécére mentem ősszel, elnéztem amint falevelek csipogtak egyik ágról a másikra. Most már nem foglalkozom érdekes látnivalókkal, elvégzem a dolgom mielőtt hozzáfagynék az ülőkéhez – na nem na, múltkor -7 fokban teljesen tűrhető volt.
De a házikó nagyon hamar kimelegedik, alig kell tüzelni.
Néha látunk őzeket, elég közel a házhoz (megtalálod-e őket a képen?). Medvének csak nyomát láttuk, de annak is megvolt a varázsa. Egyszer láttunk egy baglyot az erdőben, csodálatos érzés volt. Talán azért, mert olyan titokzatos - ritkán látni ilyen állatokat élőben. Ezért mikor meglátok vaegyet, mintha kicsit megnyílna az erdő. Találkoztunk békával, pár viperával meg egérrel. Nyáron sok gyík sütkérezik a köveken. Télen többféle madár jön a borókafenyőre vagy a madáretetőre.

Our cottage is by the Milky Way



In summer, you could count 6-7 shooting starts on the dense sky in a few minutes outside the cottage. After a while either your neck goes numb or you run out of bravery to stand outside in the darkness.
Sunday mornings we would pull the curtains and my favourite show would be on: fluffy clouds would swim across the blue, trees would swing in the breeze. Nowadays I wake up slightly earlier and the sky is red, sometimes it's foggy or snowing.
When I went to the toilet in autumn, I'd watch the leaves chirp from one branch to another. Now I don't occupy myself with interesting things to see, I do my job before I freeze to the toilet seat – oh not really, last time it was totally bearable in -7 degrees.
But the cottage heats up very quickly, we only need to have the fire going for a little while.
Sometimes we see deer, quite close to the cottage (can you spot them in the photo?). We've only seen the tracks of bears, but even that was magical. We saw an owl in the forest once, it felt amazing. Maybe because it's so mysterious – it's rare to see these animals in real life. That's why when I see one, it's as if the forest opens up a bit. We've seen frogs, a couple of adders and mice. In summer lots of lizards sit on rocks in the sun. In winter many types of birds come to the juniper tree or to the bird table.

Megyünk takarni

[egy nyolc évvel ezelőtti fogalmazás]

Reggel felkeltem és rájöttem, hogy nem otthon vagyok, persze nagymamáéknál voltunk és éppen azelőtt való napon érkeztünk egy zsibbasztó út után. Mindenki felkelt már nyolc előtt, én még tízkor is lusta voltam felöltözni.
– Ez vakáció, én pihenni akarok!
– Mindjárt bejön papó és repülsz az ágyból! – mondta anyu fenyegetően.
– Ó, máris öltözöm.
Kimentem, reggeliztem, mindenki “megdícsérte” koránkelésem. Úgy tizenegy óra felé bejön Misi bátyám és nannyóhoz szól:
– Édesanya, hol a tarisznya? Megyünk a Ramocsa-tövére.
– Igen, ott az ajtó mögött.
– Hova? Takarni? Én is akarok! – szóltam bele.
– Én is! – utánozott öcsém.
Elmentünk takarni az egész családdal, csak nannyó maradt otthon, hogy finom vacsorát készítsen nekünk és különben is ő csak nagy ritkán, ha megforgatja a rendet.
A szekérre alig fértünk fel, én csakis azzal vagyok hajlandó utazni falun. Nem másért, de mikor hazamegyünk, én nem bírom ki, hogy ne szekerezzek egy kicsit, nagyon szeretem hallani a lovak ügetését, szeretem a szekér rázását a gidres-gödrös úton. Ha papóék mennek valahova, még ha nem is megyek velük, az utca végéig leszekerezem én is, majd gyalog visszamegyek. Nos, a Ramocsa-töve talán papóék legnagyobb földje és egy erdő mellett, a falutól nagyon távol van. A fű már le volt kaszálva, a rend szépen szétterítve. Mi meg kellett forgassuk. Anyuék neki is kezdtek a munkának, én még lustálkodtam, Misi bátyám pedig a kancát kötötte egy mogyoróbokorhoz, a csikót meg szabadon engedte. Sokat dolgoztunk, megforgattuk az egész rendet. Lacika, a hároméves kistestvérem egy bokor árnyékában ült és unatkozott, én néha odamentem pihenni. Miután befejeztük a forgatást, mindenki a bokor alá gyűlt és nekikezdtünk „ebédelni”, közben már délután volt. Szalonnát, paprikát, túrót, paradicsomot és persze kenyeret ettünk. Ahogy így leírom, most nem enném meg, de ott olyan finom volt, mintha királyi étek lett volna, hisz rendesen ki voltunk fáradva. Majd mindenki lefeküdt pihenni. Nagyon kellemes volt a szabad levegőn próbálni elaludni, de nekem valahogy nem sikerült, tehát felkeltem és elkezdtem gondolkodni, miket csináltunk más nyarakon itt. Eszembe jutottak szép emlékek, mint például az, hogy a közelben volt egy forrás és elmentünk volt oda is Miki bátyámmal és mennyi vízben jártunk. A gombaszedés is eszembe jutott, amikor az ottani erdőbe jártunk, majd utána nannyó többféleképpen megfőzte a sokféle gombát, én viszont nem bírtam megenni. Hát amikor tüzet raktunk és szalonát pörköltünk! Még most is összefut a nyálam! Miután meguntam a sok gondolkodást és légyhajtást, felálltam és mi volt a fejemben, nem tudom, de lefeküdtem a fűbe és begurultam a meredek oldalon. A fű torzsája összeszúrta derekamat, de kiszaladtam és begurultam újra és újra. Mások is ébredezni kezdtek én meg szédülni, úgyhogy leültem melléjük.
A férfiak szétnéztek és eldöntötték, hogy lehet összeszedni a rendet, mert estig haza kell menni és ki tudja milyen állatok járnak ide éjszaka! Én Józsit, a csikót tartottam szemmel, mert már eléggé nagy volt, ő is húzta a szekeret , tehát könnyen széttaposhatott volna és papó mindennap elmondta nekünk, milyen veszélyesek az állatok, hogy nem lehet megbízni bennük, de én valahogy mindig szembenéztem az állatokkal és szerénynek láttam őket. Ettől a csikótól azonban féltem, nem ismertem őt, láttam, hogy szeret szaladgálni. Laci közelében jártam, vigyázzak rá. Éppen gereblyéltem egyik boglya körül, amikor az a csikó mind közelebb és közelebb jött és mindenki megállt. A csikó egyenesen rám nézett 3-4 méter közelről. Megijedtem, de Misi bátyám, akiről elmondhatom, hogy szereti az állatait, azt mondta nekem:
Nyújtsd ki felé a tenyeredet!
Én félően megtettem, a ló meg kíváncsian, valami félelemmel nézett rám... Utána elment. Meg voltam ijedve, mégis nagyon kellemes volt végre szembenézni vele, olyan édes volt, gyerekes.
– Miért kellett kinyújtsam a kezem?
– Nem tudta, megharapjon-e vagy elszaladjon-e – felelte papó.
– Biztos azért figyelt meg úgy, mert ki van engedve a hajad – mondta Miki bátyám.
Kezdtük megrakni a szekeret, mert már minden boglya kész volt, papó felmászott tapodni, körbe, szépen összeszedtük, én már nyávogtam a vége felé, hogy menjünk már haza, el voltam fáradva. Végül óriási nagy szekér szénát raktunk, persze felmásztunk a legtetejébe, papó hajtotta a lovakat, Lacit magam mellé vettem. Most a szekér nem rázott, mint amikor üresen volt, hanem altatóan hintáztatott minden kis gödörnél. Papó rám-rám szólt, hogy ne nyúljak a faágak után, mert leesek, öcsém kacarászott. Mentünk hazafelé, már ment le a nap a dombok mögé. Mikor beértünk a faluba egy új világ tárult elénk: minden udvarba beláttunk. Mindenkinek köszöntünk és szerényen bámultunk be a kapuk mögött táruló csűrök, kutak és állatok sokaságára. A mi udvarunkat is megbámultuk, valahogy másképp nézett ki magasabbról, mint amikor lent szaladgáltuk Lacival, ahogy hazaértünk a hosszú kocsiút után. Misi leugrott és kinyitotta a kaput. Nannyóka már várt az ajtó előtt, de én még hátrahintáztam a csűr ajtajáig a szekérrel. Előreszaladtam teljes sebességgel, talán gyorsabban is, mert lejt az út a csűrtől elé a házhoz, és berontottam az ajtón. A drága nannyó hígpalacsintát készített nekünk, az én kedvencem!
Végül fáradtan bújtunk ágyba és álmodoztunk arról, mi lesz a következő nap. Vajon felkelek majd én is időben?

2002
VIII osztály

Prima zi

începe ca o zi obişnuită. Ceva se mişcă în apropiere şi e timpul să te scoli. Mai savurezi un pic lumina caldă care pătrunde prin pleoapele tale. E o senzaţie plăcută, să pluteşti aşa, ca într-un vis.
După ceva vreme, observi că s-a schimbat ceva în jurul tău. Pentru prima oară de când eşti aici, te simţi destul de incomod, încerci să te mişti, dar nu-ţi mai găseşti locul.
Dintr-o dată se rupe ceva în lumea ta şi simţi o mare agitaţie. Nu înţelegi ce se întâmplă. Ai mai avut momente de nesiguranţă, când simţeai nevoia să dai din picioare cu toată puterea, acum însă situaţia devine de-a dreptul sufocantă!
Timpul trece foarte greu şi tu vrei doar să scapi cât mai repede de aici, să te simţi iar în largul tău, în siguranţă. Nu e altă cale: trebuie să treci printr-o strâmtoare, sperând că dincolo lumea e mai frumoasă.
Dar nu e uşor. După câteva minute sau poate ore de chin, eşti liber, în sfârşit. Lumea de aici e plină de necunoscut acum: simţi o adiere rece, o lumină mult mai puternică şi trebuie să ţipi cât poţi de tare! Mai simţi o durere în locul noului tău buric.
Eşti spălat şi înfăşurat în ceva aspru, apoi eşti aşezat în braţele mamei... Guşti laptele cald care te calmează-ntro clipită şi auzi cum în apropiere bate inima care te-a crescut. Eşti totuşi în siguranţă.
Adormi liniştit, în sfârşit.

The first day




begins like any other day. Something moves nearby and it's time to wake up, but you enjoy a bit more the light shining in through your eyelids. It's a nice feeling to float like this, as if in a dream.
After a while, you notice that something changed around you. For the first time since you're here, you feel quite uncomfortable, you try to move, but you can't find your place.
Suddenly something breaks in your world and you feel a great disturbance. You don't understand what's happening. You've had moments of uncertainty before, when you needed to kick with your legs as hard as you could, but now the situation is becoming rather suffocating!
Time passes very slowly and all you want is to get out of here as quick as possible, to feel relaxed again, and safe. There is no other way: you must go through an opening, hoping that the world's better on the other side.
But it's not easy. After a few minutes or maybe hours of suffering, you are finally free. This world is full of unknown now: you feel a cool breeze, much brighter light and you need to scream as hard as you can! And you feel an ache in the spot of your new navel.
You're washed and covered in something rough, then you are put into your mother's arms... You taste the warm milk that calms you in a moment and you hear the heart that raised you beating nearby. You are safe after all.
You finally fall asleep, relaxed.

nini

Régebb arról írtam, „be the change you want to see in the world”, azaz légy te magad a változás, amit szeretnél látni a világban. Ha valamin változtatni akarsz, magadon van a legnagyobb hatalmad. Minden „ma”, minden pillanatban döntéseket hozol. Ezek pedig teljesen szabadok lehetnek, ha engeded. Nincs érv a cselevés ellen - hogy te soha nem tettél ilyent, vagy félsz, vagy úgysem ér semmit - hanem csak a „miért ne?”...

Ez volt a mai beszéd szép része. Ki lehetne bővíteni de mást akartam leírni.
Továbbra is kikötöm: írásom monológ jellegű, ilyenkor magammal beszélek hehe, nem tanácsolgatok másoknak. Ilyent csak magamnak engedhetek meg. :P

Pár hónappal ezelőtt volt, a Romana felé menet, de lehetne bármikor, bárhol. Megláttam a buszon két fiatal fiút, de még olyan licisek lehettek. Az olyan típus, aki úgy valahogy felhívja a figyelmet, különlegességével. Valami furcsa módon kicsit büszke vagyok, mikor érdekes öltözetű, esetleg hosszúhajú, friss embereket látok és úgy képzelem talán személyiségük is olyan érdekes, mint kinézetük. Nem mintha a látszat alapján ítélném meg az embereket, de mégis néha felfigyelek bizonyos emberekre és magamban elmosolyodok, gondolván... lehet érdekes dolgok járnak néha fejükben, talán valami nagyon eredetivel is foglalkoznak, mittomén.
Leszállok, elmegyek feltölteni a buszra, metróra való kártya-pénztárcát, s mikor megyek vissza, nem is tudom milyen dolgom volt... hát látom, hogy az egyik menő kölyök az előbbiek közül gond nélkül ledob a földre egy kiürített cigisdobozt.
Nemtom, lehet nem vagyok normális DE ÚGY FELDÜHÖDTEM!!! És nem csináltam semmit. Mondjuk jó csúnyán rájuk néztem. (hatásos nézésem tud lenni, de hát az csak nézés)
Nagyon jött hogy odamenjek, felvegyem a földről és visszaadjam neki, hogy „leejtetted ezt!”. De nem tettem, nem volt merszem. Hogy lehet, hogy jó fejeknek néztek ki és ennyire parasztok??
(Ha parasztoknak néztek volna ki, akkor is felhúzódom, de kitudja. De hogy néznek ki a parasztok? Kényes téma az emberek külalakját taglalni. Ki mint képzeli, úgy gondolja.)
Szóval. Igazán fel kellett volna vegyem és a kezükbe nyomjam, nem volt vesztenivalóm. Kicsit lehet vagy kiröhögnek vagy megharagusznak, sakkó mi. Legalább tettem volna valamit hahaha.
Azóta még legalább kétszer előfordult, hogy körülöttem levő gyalogosok véletlenül vagy tudatosan szemeteltek és ez által taposták az idegeimet. Mert minden alkalommal jött, hogy felvegyem. És nem tettem. És mindig mondtam, hogy majd következőben.
Valamikor majd megteszem. (S felhúzok egy tudatlan szemetelőt. hehe)
Amúgy is minek vagyok olyan érzékeny? Úgyis majd valaki összegyűjti. Úgyis a szemétdombra kerül. De valahogy ez a nemtörődömség, a tisztelet teljes hiánya a körülötted levő helyek és emberek iránt... no. Dejó hogy van blog ahol kiírjam magamból hahaha
Szemetelők, legyetek résen! Lehet elkaplak! És idegesítő lesz! :P


uite


Mai demult am scris despre „be the change you want to see in the world”, adică fii schimbarea pe care vrei s-o vezi în lume. Dacă vrei să schimbi ceva, cel mai la îndemână eşti tu însuţi. În fiecare „azi”, în fiecare moment iei decizii. Iar acestea pot fi cu totul libere, dacă îţi permiţi acest lucru. Nu există argumente împotriva acţiunii – că tu n-ai făcut aşa ceva niciodată, că ţi-e frică, că nu merită - ci numai un „de ce nu?”...
Asta a fost partea frumoasă a discursului de azi. Aş mai putea adăuga, dar vroiam să scriu despre altceva.
Subliniez că scrierile mele au în continuare un caracter de monolog, vorbesc cu mine însumi, nu arunc cu sfaturi la alţii. Nu-mi permit să fac aşa ceva. :P

S-a întâmplat acum câteva luni în drum spre Romană, dar s-ar putea întâmpla oriunde, oricând. Am văzut în autobuz doi băieţi tineri, probabil liceeni. Genul care atrage atenţia prin originalitate. În mod straniu sunt un pic mândră când văd oameni proaspeţi, cu îmbrăcăminte interesantă, poate cu părul lung, şi-mi imaginez poate şi personalitatea le e la fel de interesantă ca înfăţişarea. Nu de parcă i-aş judeca pe oameni după aparenţe, dar totuşi uneori observ anumiţi oameni şi-mi zâmbesc gândinu-mă... poate uneori le vin idei interesante şi poate se ocupă uneori cu chestii originale, ştiu eu.
Cobor, mă duc să-mi încarc cardul de metrou şi autobuz şi când mă întorc, nu mai ştiu ce treburi aveam... şi văd că unul dintre tipii cool de dinainte aruncă fără nicio problemă o cutie cu ţigări terminată pe jos.
Nu ştiu, oi fi eu ciudată, DAR M-AM ENERVAT AŞA ÎNTR-UN HAL! Şi n-am făcut nimic. Da, m-am uitat la ei urât de tot. (pot să mă uit aşa cu efect, dar e doar o privire)
Îmi venea să mă duc la ei, să ridic cutia de pe jos şi să le-o dau înapoi zicând „ţi-a căzut asta!”. Dar n-am făcut nimic, n-am avut tupeu. Cum se poate că arătau de treabă şi sunt atât de bădărani??
(Dacă arătau ca nişte bădărani, tot mă enervam, dar cine ştie. Dar cum arată nişte bădărani? Nu e bine să discuţi aspectul fizic al oamenilor. Fiecare cum îşi imaginează.)
Deci. Ar fi trebuit să-i înmânez gunoiul, nu aveam nimic de pierdut. Poate râdeau de mine sau se enervau, care-i problema? Măcar făceam ceva.
De atunci s-a mai întâmplat cel puţin de două ori ca pietonii din jurul meu să arunce intenţionat sau din greşeală gunoiul pe stradă şi să mă calce pe nervi. De fiecare dată îmi venea să le ridic obiectul respectiv. Şi n-am făcut-o. Şi-mi ziceam: data viitoare.
O voi face mai devreme sau mai târziu. (Şi voi enerva un trecător)
Da de ce sunt aşa de sensibilă? Oricum gunoiul ăla va fi adunat. Oricum ajunge la groapa de gunoi. Dar nepăsarea asta, lipsa totală de respect faţă de locurile şi persoanele care te înconjoară... asta e. Ce bine c-am un blog să le scriu pe astea.
Voi, care aruncaţi gunoi pe stradă! Vă previn! Dacă vă prind ar putea fi enervant! :P

nem vagyok lírai én

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
(J.A.)


Nincs színem, se nemzetem
se korom, se méretem,
se helyem, se vallásom,
se jövőm, s biztonságom.

nem vagyok senki.
nem vagyok önmagam.

ami mindig van, volt és lesz,
az velem is, nélkülem is meglesz.

nem vagyok.
csak az élet.



Lyrical "I" am not


Without father without mother
without God or homeland either
without crib or coffin-cover
without kisses or a lover
(A.J.)

Without colour without nation,
without safety or religion,
without size and without age,
without future or a place.

I'm nobody.
I'm not myself.

that which is, was and will be,
with or without me, it shall well be.

I am not.
but life.